Evangélikus Népiskola, 1918
1918 / 1-2. szám - Sass János: Boldog újévet!
föléje helyezte. Ez a hasznossági elv idegen a magyar nemzeti jellemben és általában nemcsak az egyes lelki békéjét, hanem a társas élet fennállását is lehetetlenné teszi. Bizonyos tehát, hogy ha majd a harctereken elszenderedik a csatazaj, itthon új háború vár reánk, harc a társadalom- bontó, idegernyesztő hasznossági elvés a társadalomfenntartó, léleküdítő eszményiség közt. Ebben az új világot szülő küzdelemben az eszményiség zászlója alatt a vezérszereppel azokat tiszteli meg a gondviselés,, akiknek élethivatásuk a jövő nemzedék lelki világának irányítása s mívelése meg akik az ember lelki, főképen vallási szükségleteit vannak hivatva kielégíteni. A tanítóknak és a lelkészeknek nehéz, de magasztos feladata előkészíteni a szíveket az emberiségnek arra a biztosan eljövendő korszakára, amelyben majd a hasznossági elv helyett a jézusi keresztyénség uralkodik és azokat a tátongó ellentéteket melyek ma a felebarátot a felebarát ellen ingerük, uszítják, a szeretet szelíd kezével simítja el megtanítván bennünket arra, hogy nem a minden erkölksi törvényen, minden egészségi szabályon keresztül gázoló erőszakos törekvés boldogít, hanem becsületes munka mellett megnyugvás a gondviselés bölcs intézkedésében. Ez szül az egyének lelkületében békességet, a társadalomban elégedettséget és össz- hangzatos egyensúlyt. A tanítók és lelkészek hiszem, hogy fölismerik hivatásuk óriási fontosságát. Sok célszerű s buzgón felkarolt mozgalom és ezen mozgalmak folytán felmerült sok üdvös eszme tesz róla bizonyságot. Kívánatos azonban, hogy a felettes hatóságok és a nagyközönség is ennek a magas hivatásnak élénk tudatával tekintsen azokra a férfiakra, akik a nemzetnek és egyházunknak szebb, boldogabb jövőjén munkálkodnak az Úrnak kertjében. Azzal az őszinte kívánsággal üdvözlöm tehát a tanítói s lelkészi kart az új év felviradtán, vajha a kormányon álló férfiaink valamint egész közönségünk is fölismerve ennek a nagy időnek jeleit, fölemelkedve a köznapiság szűk köréből, következtetve a múltból bepillantanának a jövőbe s meggyőződést szereznének arról a korunkat alkotó szerepről, melyet tanítóink és lelkészeink betölteni hivatva vannak és ennek a meggyőződésnek megfelelő tisztelettel, szeretettel és önzetlen áldozatkészséggel támogatnák őket az emberiség szent érdekeiért folytatott küzdelemben. Sass János. — 4 —
