Evangélikus Népiskola, 1918

1918 / 3-4. szám - S. E.: A nyiregyházi evang. iskolák története

36 —

tanulmányait itt végezte, míg a tanítóképezdét Losonczon, hol dicséretes oklevelet nyert. Rozsnyón 3 hónapig mint kisegítőtanító és egy évig nevelő volt. 1875-ben a nyíregyházi ev. egyház meghívására, az alvégi iskolát vezette ideiglenesen - évi 400 fi. fizetés mellett. Az egyháznak mindhaláláig odaadó, hűséges tanítója volt. Mint tanító, mint iskolaszéki jegyző rendkívül hasznos és példás tevékenységet fejtett ki. Szava súlyos volt, döntött úgy az iskolaszékben mint a tantestületben. Az ifjú tanítóknak bár szigorú, de mindenkor tárgyilagos bírálója volt. Hasznos munkát végzett a tanügyirodalom terén is. Földrajzi segéd- és tankönyvét sokáig használta a megyei tanítóság s csak a kiadó hanyagságán múlt, hogy tovább nem használódott. Sokáig volt a szabolcsvármegyei ált. tanítóegyesületnek alelnöke, mindvégig agilis, munkás tagja. Az Eötvös-alapot részint az általa rendezett és jól sikerült tanítói bálok, továbbá tankönyveinek jövedelmei, valamint gyűjtései állal évről-évre gyarapította úgyis mint tag s később mint a helyi gyűjtő-bizottság elnöke. Mint joviális férfiú a társadalomnak is kedveltje volt. 32 évi tanítóskodása után nyugalomba vonult s mint nyugdíjas tanító a nyíregyházi állami h. anyakönyvvezetői állásra lett kinevezve. Nyugalomba vonulása alkalmával az iskolaszék az összes tanítók bevonásával 1908. okt. 31-én külön dísz-ülést tartott, melyen Stoffen és Rúzsa, e két távozó tanító iránti szeretetet és hálát fejezte ki. Az iskolaszék és egyház nevében Geduly Henrik akkori egyházi iskolaszéki elnök, jelenlegi püspök intézett búcsúszavakat a nyugalomba vonuló két jeles tanítóhoz, majd Kubacska István mint utódja az iskolaszéki jegyzőségben és karlársa mondott a tanítótestület megbízásából búcsút. Stoffan az iskolaszéknek és a tanítói karnak mondott köszönö-beszédében ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy a tanító terhes munkáját megkönnyíti a nevelés-oktatásügy iránt melegen érző felsőbbség. Mint az iskolaszék jegyzője azt tapasztalta, hogy az iskolaszék elnökei és tagjai a tanítósággal ^szemben mindig előzékenységet mutattak. A tanítóságot a hálára figyelmezteti a nemesen gondolkozó intézők iránt. Végül szeretetre és egyetértésre kéri megható szavaiban kartársait. Stoffan 1720 korona nyugdíjat kapott. A nyugdíjat azonban nem sokáig élvezhette, mert munkabírását megtörte a betegség.

Utolsó útjára elkísérte a város illusztris közönsége s a városi dalárda — melynek sok éven át lelkes tagja volt — gyász-