Evangélikus Népiskola, 1918

1918 / 3-4. szám - S. E.: A nyiregyházi evang. iskolák története

— 32 — A nyíregyházi evang. iskolák története. (Folytatás.) 1839-ben a magyarosítás mindinkább hódít s már az anya­könyvek is magyarul vezettettek. De ugyanekkor küldetett el Jozeffy Pál püspök állítólag a magyarosítás ellen irányuló pász­tori levele is, mely 1840-ben sok vitára adott alkalmat. A Történet- köny szerint a levél hasonlított a hamuban rejlő szikrához, mely magában ártatlan, de ha lángba kitör, véghetetlen rémülést és veszélyt szül. Az első magyar körlevél 1840 jan. 8-án jött, melyet valószínűleg Komáromy József esperes fordított magyarra. 1841-ben az eklézsia átlátván annak szükségét, hogy a téli és nyári közvizsgálatok alkalmával hét iskoláink vévjegyzékeiben egyformaság legyen, 1841. május 26-án a gyűlésben azt rendelte, hogy egyféle felirat és rovatokkal ellátott iskolai névjegyzék Kas­sán nyomattassék s egyidejűleg egyházi, iskolai gyűlésekre, köz­vizsgálatokra meghívólevelek is. E nyomtatott iskolai névjegyzéket a junius utolsó hetében tartott kőzvizsgálaton forgalomba kerül­het s egy kötetbe került a hét iskola tanulónak neve, miáltal a népesség és tanügyi állapot áttekintőbb lett. Ez a más valláson levő polgárok tetszését is megnyerte. A közvizsgálatra a vidéki megyebeli urak s az iskola lelkes pártfogói is mindenkor meg­hivattak. Ennek az volt a célja, hogy bemutassák az egyház szolgái, mennyire szivükön fekszik az iskolai ifjúság magyarosí­tása s mennyire haladtak ebben előre. Az 1841-iki rendkívüli nagy szárazság, mely vetésben, állat­ban kárt tett, az embert sem kímélte, különösen a gyermekek haltak meg forró lázban. Az iskola népnevelési mozgalma csökkent, de a nagy szegénység miatt a tanítók jövedelme is, mert „a kégyes ajánlások“, melyek akkor s később is nagyban divatoztak s az egyház tisztviselőinek szépen jövedelmeztek, elmaradtak. Azért is sóhajt az egykori krónikás: „ekkor lehetett igazán érezni, mikép ember munkája keveset érő, ha Isten áldása nem járul hozzá“. Inter arma silent musae, jelzi 1849-ben a Történetkönyv. A nagy pangást jegyzi, de egyidejűleg jobb időket is vár. E szomorú időben jött Czupra Endre, midőn „az elemi iskolák tanulói igen megfogyatkoztak“, a tanügy iránt kevés érdeklődés volt, mert mindenki az édes haza ügyével foglalkozott s így némely iskolák önkéntesen katonai kórházákká alakíttatlak, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom