Evangélikus Népiskola, 1918
1918 / 1-2. szám - Tárca
— 17 — köszönték meg isteneiknek ezt a leghasznosabb növényt. Azóta nagyot fordult a világ. Volt idő, midőn a kenyérnek a becse nagyon alászállott, a világháború megint azzá tette, ami volt: nélkülözhetetlen, kedves, mindenki által forrón óhajtott táplálékká. Becsüljük meg mi is és valahányszor kezünkbe vesszük, gondoljunk arra, ki azt nekünk adta. Graf Samu. Tópelődés. „J1 vén földünknek is mán sok volt a vétke És a szivekben is sok a gonoszság. Érett volt a harcra, a nagy büntetésre." cHallom, hallom, amint ezt mondogatják. Kerestem hát én is, kerestem a vétket, Jdeg is kezdtem a sort mindjárt magamon; Jfa a napjaimon mostan végig nézek: Bizony mindegyiken volt elég bajom. JTem sorolom elő képmutatóképen, Eddig, mikor, mit és hogyan is tettem ? JTem fürödtem tejben, nem is úsztam mézben: Fekete volt mindig az én kenyerem. Tudom, hogy volt nékem s van mostan is vétkem, Kérlek Téged, Isten, kérlek megbocsáss! Vedd füledbe ezt a kicsiny könyörgésem, De mikor kér Téged az a sok-sok más ?
