Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 1-2. szám - Perényi Rezső: Reminiscenciák
17 és szereplőt egyaránt. Miután lehúztam a kis viadorról az ártatlanság báránybőrét s leikét megmutattam az igazság tükrében: amily gyorsan jött a sírás zivatara époly gyorsan múlt el s ajkaira kiült a kiengesztelés mosolya, mint szivárvány a nyári zivatarkor. Mindezek a példák mutatják, hogy a tanító figyelmét erősen igénybe veszik az árulkodások s a tanító nem elégedhetik meg a gyermeki léleknek az ily alkalmakkor a megszégyenítés által való faragásával, hanem aktiv szerepre is kell hívni a gyermeki lelket, hogy dolgozzék önmaga is a durvaleiken, meg kell tehát adni az önnemesítés eszközeit és módjait a Külső és belső szemlélet által. Mert az iskolai gyámkodás rövid ideig, de az önnemesítés sírig tart. Vizsgáljuk meg most a verekedés indító okait. (Folytatjuk.) Stoll Ernő. Reminisceociák. Ezen soroknak célja az, hogy egynéhány — a népoktatás berkeiben tapasztalható anomáliáról lerántsa a leplet. Meggyőződésem, hogy már most kell a nagy világháború utáni jobb kort előkészítenünk és azokat az ó-conservativ, megcsontosodott nézeteket, melyek tanítói-nevelői munkásságunkat hátráltatják, egészséges, pezsgő szellemmel ellensúlyozni. Még mindnyájunk emlékezetében vannak gróf Serényi Bélának, volt földmivelésügyi miniszternek a képviselőház legutóbbi ülésein mondott szavai, melyekkel a jövő népoktatására célzott és hazánk falusi iskoláinak jövő munkásságát körvona- lozta. Azt mondotta az exminiszter: Magyarország jövőbeli föld- nuvelés ügye 2 tényezőtől függ, nevezetesen: 1. a műtrágya általános használatától és 2. a gazdasági oktatásnak keresztülvitelétől az egész vonalon. Bennünket különösen ez utóbbi érdekel. Mert ezen pár szóban ott látom jövőbeli népoktatásnnk terén teljesítendő feladatoknak egész complexumát. Szűsz Lajos kartársam az „Evengéiikus Népiskola“ f. évi áprilisi számában „Háború és kultúra“ c. alatt mélyreható értekezést irt ugyancsak ezen feladatokról. Ő is a kultúrának jobb jövőjétől várja egész gazdasági rendszerünk meg
