Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 5-6. szám - Szemafor: Arany János, mint nemzettanító
58 futását nem kezdi a népneveléssel, a nemzet ifjainak tanításával ? Vájjon eltalálta volna-e enélkül is a nemzet szivéhez vezető utat ? E rejtélyes kérdések megfejtését hagyjuk a mystagogra, a rejtély fejtőiré, de nézzük a tényt: mily örömmel és szeretettel öleli fel Arany szellemi hagyatékát az iskola s mint apa hagyatékát a gyermek, ösztönszerűleg magáénak vallja, dudolgatván a késő korig: „Ég a népmelegtől a kopár szik sarja.“... Aranynak nemcsak tanító szive, nemcsak nemzetnevelő lelke, hanem jó nevelő-tanító módszere is volt. mellyel oly sikkerrel váltotta be szíve, lelke gazdaságát s tolmácsolta örök valóságnak a múlt fényét, érkét. Arany művei nemcsak dalba öntött nemzeti történelmet mutatnak, hanem appellációt: nemzet a nemzethez. Arannyal a néplélek apotheosist nyer a művészi reprodukálásban. Arany, mint értékmérő, közös; de mint költő neve: magyarkincs. Mert hiszen mi volna Toldi idegen nyelvre fordítva ? Ép oly szánalomkeltő bűnös, mint Arany János verseinek átültetői. Mert e versekben nemzet a nemzethez szól, ellentétben Madách, Milton, Goethe azon költeményeivel, hol ember az emberhez érzi közelségét, az egyetemességben közösségét. Aranynál a turul szárnycsapását halljuk. Arany, költeményeinek összességében a néplélek a győztes ügy, de ez nem cél, csak eszköz a nemzeti ügy diadalához. Miként a tanító a gyermek lelkének ismeretén át jut a gyermek szivéhéz, azonképpen Arany a nép lelkén át vezet a nemzet szivéhez. Költeményei nemcsak élvezetet nyújtó, múló szórakozásnak készültek, hanem nemzeti életet adó forrásnak, mely a népélet talajából fakad. Amit a történet synchronisticus Írói, a néplélek hivatott megfigyelői nem vettek észre, azt a költő látnoki szemei megvilágították s a nemzet erkölcs-gyógyító örökévé tették. Arany rajzolta erkölcsi ábrákról tanul lelkesedni, epitheton ornansain gyönyörködni ma is az ifjú nemzedék; az ő pásztor- tüzéből vesz szikrát a magyar lángelmék mindannyia, mert nála a költészet nem költészet, hanem néplélekre támaszkodó, népleikén épült, nemzeti valóság és művészet. Arany nem szerette a tanítás mesterségét s mégis a nemzetnek tanítója lett. Nem szerette az iskolát, mégis az iskola halhatatlanítja dicsőségét. Szerette a népet, mert ismerte a lelkét, s a nép születésének száz éves évfordulójakor sem szereti; mert
