Evangélikus Népiskola, 1917

1917 / 3-4. szám - Tárca

Végül Hochholzer jelenté ki még, hogy az egész eljárás törvénytelen s követelte, hogy Vietorist hívják meg és hallgassák ki. A méltatlanul meghurcolt igazgató nyomban meg is jelent és szerény hangon felelt meg az összes vádakra. Ezzel elnémította ellenségeit, Bogsch pártja kudarcot vallott, Vietoris továbbra is megmaradt hivatalában. De Nagy Györgynek ezt a szereplését a soproni lelkészek többé soha sem tudták megbocsátani. Ezek mindent elkövettek, hogy Sopronban ne juthasson semmiféle álláshoz.

Ez a Vietoris ellen követett méltatlan eljárás a gimnázium egy másik jeles tanárát, a csak 1788-ban Modorból ide jött Stanislaides Dánielt annyira elkeserítette, hogy most ő pályázott Harkára. Bizalmas levelet irt Nagynak, melyben próbabeszédre ajánlkozik. Nagy nyomban felel, szívesen hívja őt vendégül, kocsiját is érte küldi. S ez a levél oly jól esik Stanislaides csüggedt lelkének, hogy boldogan Írja: „Sane múltúm Rév. Dom. Vestra ad id contulit, ut animus fere penitus prostratus, siterectus et meliora speret expectetque. Nunc certe me felicem, ut ante- miserum sentio.“

Április 13-án tartotta meg Harkán a próbabeszédét. Nagy még arra is figyelmeztette, hogy szövegszerű, biblikus legyen ám a beszéde, mert az ő népe ilyent szeret. A rationalismus korában nem is volt felesleges ez az intés. Stanislaides is köszönettel válaszolja, hogy ő bár amúgy is szokott bibliai helyeket idézni, de helyén való az intés „inprimis nostris temporibus, ubi fere Bibliorum oblivisci solemus“. Ő maga is úgy van meggyőződve, hogy az egyházi beszédet a szentírásból kell meríteni és bibliai helyeket kell idézni „ut tanto fortius veritas in animum agat, suosque effectus exserat.“*

Stanislaides, a tudós tanár azonban nem tetszett meg a harkaiaknak, vagy talán a soproniak marasztották. Annyi bizonyos, hogy választáskor a harkai papjelöltek közt nem szerepelt. Az elgyengült Vietoris helyébe 1794. Stanislaidest választották meg igazgatónak. De Matkovich ellene is vizsgálatot rendelt el az orthodoxiától való eltérése miatt. E miatt mondott le, az iskolai anyakönyvben keserűen kifakad és emlékiratot is hagyott hátra, hogy abból tudja meg az utókor: „Quae fuerit facies eruditionis theologicae sub exitum seculi XVIII. in Hungária.“ 1796-ban Pozsonyba hívták, ahol nagy sikerrel tanított 1823-ig.* **)

* Önéletrajz 49. I.

**) Kis János Emlékezései 65. I. Müllner M. i. m. 90. 1.

— 53 —