Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 3-4. szám - Tárca
50 Tenger van közöttünk vérből, gyilkos lángbit Látunk-e valaha? Visszajössz-e hozzánk? Szívünk, lelkünk kínzó fájdalomtól lángol, Érünk-e jobb napot? Nevet-e még orcánk? Szomorúan járunk, búsan fejlehaitva, Fájdalommal tele a mi árva szivünk. Nappal csak megvagyunk, hanem alkonyaira Könnyűvel telik meg a mi fáradt szemünk. Mikor imádkozunk összetett kezekkel, Mikor térden állva fohászkodunk érted, Fájó zokogással, síró könyörgéssel Kérjük az Istentől a Te hazatérted. Álmainkban aztán eljössz néha hozzánk, Itt vagy körülöttünk, látunk úgy, mint régen. Nevetünk, kacagunk, mosolyog az orcánk, Fénylik a sok csillag odafönn az égen. Eltűnik az álom! Óh Te nem vagy köztünk! Mese volt, mese volt a mi álmodásunk. Álmainkban itt vagy, de jön ébredésünk, S fájó vágyódással egyre haza várunk. Horeczky Irén. Nagy György és a bárkái iskola II. József korában. IV. A csalódások iskolája. Az ellenfél támadása és II. József halála. Éppen a nevezetes közös gyűlés napján a délesti órákban történt valami, ami Nagy Györgyre nézve még sok keserűségnek lön forrása. A soproni lelkészek, Bogsch Jakab, Gamauf Sámuel, Rakvítz Károly és a gimnáziumi tanárok közt ugyanis igen rossz volt a viszony. A jeles Vietoris Jonathán volt az igazgató, aki Csetnekrői jött ide s itt a polgárok közt is sok volt a jóbarátja
