Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 1-2. szám - Egyesületi élet
23 Ma visszaféle tekintő szemmel kutatjuk a múltat, hogy a jövőbe lássunk. Méltóságos is Főtisztelendő Püspök Urnák múltja kitárt könyvként fekszik előttünk. A munka acélos jegyében íródott annak minden betűje. Hiszen annak a megbecsült munkás múltnak gyönyörű ünnepe apoteózisa ez a mai nap ! Egyházunknak is éltető eleme a munka. Csodálatos sikereinek titka e varázslatos szóban rejlik.— Ennek tisztító tűzében forrnak össze hitéletünknek összes erőtényezői és edződünk mi is a haladás tántoríthatatlan bajnokaivá a jövőben. A tanítóság pedig örömmel veszi ki részét az egyházépítés nehéz, küzdelmes fáradalmaiból és eközben nem kapkod naiv lélekkel csábító jelszavak után, hanem becsülettel teljesíti kötelességét. És mindaz, amit ezért kér, amit kíván, nem más, mint az, hogy az egyház és iskola hűséges szolgálatában mindenkor és mindenütt azt a helyet tölthesse be, mely műveltsége-, képessége- és szakképzettségénél fogva méltán megilleti! Jeligénk: mindenkinek a magáét! De ezzel kapcsolatban megdönthetetlen tételként hirdetjük azt is, hogy egyház és iskolának, e két, közös gyökérből táplálkozó hatalmas törzsnek a jövőben még sokkal inkább, mint eddigelé, kell egymás mellett, egymást támogatva, erősítve fejlődnie, hogy összeboruló koronáik vetette árnyékában egykor boldogan pihenhessünk meg mindnyájan. Én a magam részéről nem tudnám elképzelni az egyházat iskola nélkül. Azért megingathatatlan, erős meggyőződéssel vallom, hogy tud prosperálni, a versenyből győztesen kikerülni, ezen mi féltve gondozott intézményünk az egyház védő szárnyai alatt is: ha kellő szakértelem nFe 1, áldozat- készséggel és odaadással támasztjuk alá, itt- ott talán kissé megroppant pillérjeit. Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Urnák ma' elhangzott gyönyörű székfoglalója hatalmas perspektívát nyitott a népnevelésnek is. Mi tehát nyugodt lélekkel látjuk ügyünket erős, dolgos kezeiben — s mivel úgy érezzük, hogy egyházkerületünk tanítósága és főpásztora közt a jövőben is csak
