Evangélikus Népiskola, 1917

1917 / 17-18. szám - Stoll Ernő: Tanítók feladata a "gyermekvédelem és a patronázs szolgálatában

254

övönek is. A Feilenberg svájci példája után indult ezen intézeteknek főcélja az lett volna, mi Svájcban volt: a gyermekkoldusok számát fogyasztva megszüntetni. De mig ott minden kantonban 2—3 ilyen, részint gazdasággal és iparral egybekapcsolt, intézet volt és van valamint Németország és Európa egyéb kulturállamai- ban is, addig nálunk a szegény ügy elintézése a helység végén felállított koldulás tilalomfa felállításában avagy bebörtönözésben és eltoloncolásban nyert frappáns kifejezést.

Ismerve tehát a tanító a fentebb említett törvény nemes intentióit, ne engedje elfajulni a bajt, hanem tegyen jelentést, ha egy szerencsétlen gyermekélet megmentéséről van szó, akár a gyermekmenhely igazgatóságánál, árvaszéknél, főszolgabírónál, rendőrkapitánynál, akár a patronázs-egyesület elnökségénél, mire a jobbérzés mellett az 1907. évi 60.000. sz. körrendelet is följogosítja.

A nemes munka Útmutatójául szolgáljon még az 1903. évj junius 24-én kelt 1. B. M. számú rendelet, melynek 1. §-a értelmében elhagyottnak kell nyilvánítani azokat a 15 éven alul levő vagyontalan kiskorúakat, kiknek eltartásra és nevelésre köteles és képes kozzátartozói nincsenek és akiknek eltartásáról és neveléséről a rokonok, jótevők, jótékony intézetek vagy egyesületek kellően nem gondoskodnak. Ilyenek — fájdalom — nagyon sokan vannak és még többen lesznek, miért is emberi és tanítói kötelességünket megtenni ne mulasszuk el.

Ismeretes előttünk az 1907. évi 60.000 sz. a. kelt, a züllött gyermekekre vonatkozó rendelet s ez azt közvetítő 1909-iki két nevezetes: a 78,395. v. k. és a december 16-án kelt 149,500 vk. számú is, melyek egyike felhívja a tanítók figyelmét, a gyermeket fenyegető erkölcsi veszedelemre s Útmutatást ád, hogy a tanítási időn kívül is foglalkozzanak a tanulókkal elhárítván ezáltal a nemzetet fenyegető veszedelmet; a másik a tanítóság lelkiismeretére appelálva rámutat a bűntettes tanköteles gyermekeknek és fiatalkoruaknak megmentése érdekében nyilvánuló tanítói kötelességekre. A tanító tehát végezze a nyomorgó gyermekek iránti kötelességét is, az állam pedig a nyomorgó tanítósággal szemben rója le adóját. Stoll Ernő.