Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 1-2. szám - Egyesületi élet
polgártárs imigyen utasított a helyes irányba : „Nincs az úrnak ögyéb dolga? Hagyjon nekünk békét a faiskolával! Mönjön inkább haza.“ Úgy-e, egy ilyen nyíláson betekinthet szemünk az illető község összes tanügyi viszonyaiba s fogalmat alkothatunk a népnevelő gigászi küzdelmeiről. Rettenetes helyzetök van a tanítóknak egy ilyen bigott faluban! A vakbuzgó, fanatikus nép előtt a lelkiismeretes néptanító*) egy ellenszenves egyéniség. A plébános úr a legfőbb s a tekintetes főjegyző úr a leghatalmasabb — persona. Közbül a tanító, mint 2 malomkő között a buzaszem: súrlódni kénytelen. S bármit tesz, bármerre fordul, mindenfelől csak tövisek és tüskék merednek reá. Ha komolyan veszi hiva- ását s a népoktatási törvények végrehajtását sürgeti: már mindjárt bajba keveredik. Óh, seregeknek Ura! Sok keserűséggel eltelt lelkemmel elrebeghetem, hogy ahogy én látom tiszta szemmel a falusi tanító helyzetét a mai viszonyok közt, ha vizsgálom a falusi társadalmat a maga berendezésében, lelki fájdalmakkal eltelten így kell kiáltanom: „Óh jöjj jobb kor, jöjjön el országod melyben megértésre találnak önzetlen telkünk törekvései, amelyben elkészítve látandjuk a talajt, minden nemesebb mag elvet- hetésére. Midőn a tanító nem lesz többé egy magára hagyatott, nádpálcás ábéce-mester, kire minden komondor rámordulhat, hanem megértő környezetére támaszkodva: szabadon, önállóan, ideális lélekkel építheti a jövő kultúráját. (Folyt, köv.) Perényi Rezső. *) A kántorságot viselő tanító még csak számításba jő valahogy ; de a tisztán tanítással és neveléssel foglalkozót bármikor kivinnék a határ szélére..- 20 — EGYESÜLETI ÉLET A soproni alsó evang. egyházmegyei tanítóegyesület választmánya m. é. őszi értekezletét Beledben, november 11-én tartotta. Az értekezlet megnyitása után Molnár Sándor elnök bejelenti a választmánynak, hogy egyházkerületünk megüresedett püspöki székébe a közbizalom Kapi Béla körmendi telkész urat -— szeretett — volt f tanítónk, Kapi Gyula nyug. tanítóképzőintézeti igazgató úr iát — ültette.
