Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 1-2. szám - Perényi Rezső: Reminiscenciák
19 nulók makacsságával és az ó-conservativ szülők megcsontosodott nézeteivel. Azt hiresztelték, hogy nekem járnak dolgozni; már pedig az otthoni munka előbbre való.*) Egész generáción keresztül tartott ez a makacskodás. Nagy határunkban a gyümölcsfaállomány egyre fogyott, mer; irtani tudták a fákat, de újakat telepíteni helyökre, azt már elmulasztották. Egy kis öröm, egy kis erkölcsi elégtétel mégis vegyült itt ott a sok keserves tapasztalat közé. Ugyanis, midőn egyesek hosszú családi tanácskozás után elhatározták, hogy egykét fát vesznek tőlem, persze potom árért, s ázok aztán 2—3 év múltán meglepő szép terméssel ajándékozták meg a gazdát: akkor elégedetten bólintgattak az önfejű koponyák. Ez volt az elégtétel! Olyan indolencia, mint aminőt ami népünk a fásításokkal szemben tanúsít: egyenesen megdöbbentő! Megtörtént, hogy ingyen kínáltam a fákat és nem kellett. A téli és tavaszi hernyózásokkal pedig állandóan baj van. Ahelyett, hogy az enyhébb januári és februári napokon leszednék a hernyófészkeket: a márciusi hatósági fenyegetéseket várják be, de akkor már nem győzik a munkát, mert egyszerre megnyílik a sok mezőgazdasági teendő is, azért csak hevenyében szedik le a fákról a hernyópetéket, a fele ott marad s aztán április és május hóban úszik a sok hernyó a levegőben a magaszőtte fonálon s ellepi azokat a fákat is, melyek szűztisztán állottak a hernyófészkektől. íme a nép indolenciája. S mi ennek az indolenciának az okozója? Te tanító! azért kapsz kenyeret, hogy ezt megszüntesd! Csináld, ahogy tudod, de hatalmat egy csipetnyit sem kapsz hozzá ! 1912-ben az új járásban járási faiskola felügyelővé nevezett ki a vármegye alispánja. Ettől az évtől kezdve az eddig szerzett keserves tapasztalataimat sikerült kibővítettem. Mert most már egy egész jáiás területén tapasztalnom kellett, hogy mi a falusi kultúra! Községről-községre jártomban legelőször is a községek politikai főnökeinek viselkedésében csalatkoztam. A többnyire hatalmi túltengésben leledző „tekintetes főjegyző urak“ (tisztelet a kivételeknek) valósággal kinéznek községeikből s majd hogy azt nem mondják: „mit akar az úr?“ — Egy 3000 lakosú magyar faluban ekként fogadtak: arra a kérdésemre, hogy merre van a községi faiskola, meg akarnám vizsgálni, egy biróviselt dolmányos *) Azt is mondták : Már megint mit ki nem talál! Ott a katechizmus, azt tanújja . . .! (Sic!)
