Evangélikus Népiskola, 1917

1917 / 11-14. szám - H. H.: Mily irányt kövessen a tanítóság

— 149

fontos működésében kellő támogatásban részesítse. Ahol ezekre vonatkozólag valami hiány mutatkozik, vagy valami akadály felmerül, ezek megszüntetése, vagy elhárításáért azonnal meg kell indítani a mozgalmat és ahol az egyes ereje gyengének látszik, ott egyesült erővel kell felvennünk a küzdelmet t. i. a tanító- egyesületben ; égy mindnyájáért és mindnyájan egyért! — Kell, hogy elvünk legyen.

Első fegyverünk ezekben a kérés legyen, és ha nem vezetne sikerre, újból kérünk, mint a gonosz biró története tanítja. — De e mellett egyebet is kell tennünk. így szükséges, hogy a tanítók levetve a sokszor mutatkozó közönyt, befolyást igyekezzenek gyakorolni,, úgy az egyházi, mint a politikai téren. Oly felügyelők, képviselők stb. megválasztása érdekében kell befolyásunkat érvényesíteni, kikről tudjuk, hogy a tanítók, igaz jóakarói és akiknél ez nem csak alkalmi kenetteljes váll- veregetésben nyilvánul. — Ahol hiányok vannak, melyek a népnevelés előhaladását akadályozzák, azokat szó\/á kell tenni, azokra rá kell mutatni. Erre pedig legalkalmasabb a nyilvánosság. Hírlapokban kell a hiányok pótlását sürgetni és közzétenni, kik azok, akik a népnevelés előhaladásának kerékkötői.

Mivel pedig sokszor azt tapasztaljuk, hogy a tanítótól azt is rossz néven veszik, ha bármi jogos és az iskolafentartótól hasztalanul s tán ismételten sürgetett illetményének, vagy követelésének, jógának elnyerése céljából valamely hatósághoz fordul orvoslásért, vádként említvén: „feladta, vagy bepörölte az egyházat“ és készek ezért boszut állani rajta, ezért ily esetekben az egész tanítóságnak, vagyis az egyesületnek kellene segítségére sietnie az egyesnek, úgy, mint ezt a legutóbbi kér. tan. egyesületi közgyűlésén Héricz Sándor a hadiözvegyekre is árvákra vonatkozólag indítványozta. Mert sokszor az egyes tanítók, vagy azért, hogy ne kelljen perlekedni, avagy nehogy a nép boszujától sok méltatlan bántalmat kénytelen legyen szenvedni, néha éveken át tűrik a jogtalanságot.

Erre vonatkozik Perényi R. kartárs úr állítása is, ki az Ev. Népiskola f. évi 1. számban azt mondja, hogy sok helyen „a tannitót szívesen kivinnék bármikor a határra!“ — Beszélik, hogy egy helyen, a tanító kertjében levő szép rózsafákat egy éjjelen tőben levágták mind boszúból, — máshol a falusi intelligencia által a tanító udvarán felállított, tekepályát rontották le éjjel boszúból és irigységből. Hány falusi kurátor