Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 5-6. szám - Krug Lajos: Az iskola a háború után
ják, hogy a szeretetre épített egész nevelőrendszerünk romokban hever. Miért ? Mert az a szeretet, amit mi hirdettünk, egyoldalú volt. Önmagunkat, családunkat, fajunkat szerettük legjobban, de az embert faji, vallási, társadalmi megkülönböztetések nélkül, tisztán csak önmagáért, emberi mivoltáért, a közös származásból fakadt testvéri vonzalomból: nem tudtak szeretni! Ez a szemrehányás nemcsak nekünk szól, hanem Európa összes népeit is illeti. Mert a végletekbe vitt önszeretetnek, öntömjénezésnek, túlzott sovinizmusnak gyűlöletet lehelő mérges gőze szülte szomszédainkban az idegen fajok, a határokon túl lakó idegen emberek elleni gyűlöletet és ez az évszázadok óta mesterségesen szított, vad, szinte állati érzés idézte fel e világ- katasztrófát. Mindnyájan érezzük és tudjuk ezt. Vájjon mi következik az okok és okozatok e megismeréséből ? Nemde az, hogy az iskolának a jogosan táplált faji önszeretet mellett ezentúl általánosítania kell a szeretetet! Nem szabad többé oly rideg választó falakat emelnünk magunk és más népek közé, mint eddig tettük. Az iskolát azért a szeretet kifolyásaként annak a nemes mozgalomnak kell lelkes szolgálatába állítani, mely az emberiség közt az örök békét hirdeti és egy újabb háborúnak felidézését e gy szer s m i n de n k o rr a lehetetlenné teszi. Szoktassuk rá tehát idejekorán a gyermekeket (és pedig kérlelhetetlen következetességgel), hogy képzelt, vagy valóban szenvedett sérelmeikért ne maguk vegyenek maguknak elégtételt, ne a brutális erő ököljogát gyakoroltassuk és kedveltessük meg velük, henem az e n g e s z t e 1 é s, az e 1- nézés, a jóindulatú, a kívülálló, becsületes közvetítő segítségével nyert elégtételt kivántassuk meg és becsültessük vele legtöbbre! A nemzetközi békebiróság eszméjének igy csinálhatunk leghatásosabban propagandát és nyithatunk legbiztosabban utat a fogékony gyermeki szívekhez. Csak akkor nem kelnek ki többé a háború elvetett sárkányfogai, ha sikerül már az ártatlan ifjúságot is a nemzetközi békebiróság valóban krisztusi eszméjének harcosává avatnunk. Gyakran kell tehát békenapokat rendeznünk az iskolában és pedig méltó, ünnepélyes keretben és a nagy célt hathatósan szolgáló, vonzó programmal. A tessék!— 67 —
