Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 3-4. szám - Tárca
— 60 — Március 15-én.*) Kedves Gyermekeink! Az ünnepek arra valók, hogy lerázzuk magunkról a hétköznapi élet porát s gondolatunkban közelebb emelkedjünk az éghez, a lelki élet országához. Ezt a napot is minden évben ünnepül szenteltük a nemzeti eszményeknek és a szabadság hősei emlékének. Meggyujtottuk lelkűnkben az emlékezés fáklyáját, melynek oly csodás fénye van, hogy vissza tud világítani a magyar nemzet tiz hosszú századon át érő múltjába s fénye mellett meglátjuk nemzetünk múltjának minden magasságát és mélységét. De ime most a nagy Idő mit gondolt, mit nem! Rég pihenő szárnyának egy mozdulatával elsöpörte a múltak korlátáit, felkelt hosszú uyugalmából s egyszerre közénk toppant, mint egy félelmes óriás. Megjelent előttünk a hőskor minden ragyogásával, minden fényével, minden dicsőségével; csakhogy egyúttal magával hozta annak minden nyomorúságát, minden sötétségét, minden borzalmasságát is. Mégis örömmel látta a felkelt óriás, hogy az ősapák erénye, bátorsága, áldozatkészsége, ha szunnyadóit is, de nem aludt ki az utódok leikéből. Egy évezreden át küzdött e nemzet sok és nagy ellenségével rokonok, barátok nélkül, nem egyszer testvéri viszály dúlt belsejében. Sokszor szembe került szomszédjaival, sőt saját fejedelmével is, mert meg akarták fosztani ősi alkotmányától, nyelvétől, önállóságától. Hiába tett tanúbizonyságot hűségéről, hiába volt győzelme napjaiban nagylelkű, hiába kelt a vész idején a trón és uralkodóház védelmére: nem bíztak hűségében, kételkedtek szavában, nem hittek tetteinek sem. Most az Idő új alkalmat adott, hogy minden kételkedő újból meggyőződhessék e nemzet nemességéről, vitézségéről, meg nem ingatható hűségéről. Mikor kétfelöl is viharfelhők gyülekeztek, a vész hírére nem kutatta, mit fenyeget az: az ő hazája létét, szomszédját vagy uralkodója trónját. Királya felszólítására zúgolódás nélkül kezébe ragadta fegyverét s neki vetette mellét az Észak és Dél felöl özönlő tűz és vas áradatának. Félretette s nem bolygatta az évszázados sérelmeket, nem *) A nyíregyházi evang. iskolák 1915-iki ünnepélyen elmondta szerző. A múlt évben elkésve érkezett, de mint a háborús viszonyokra most is nagyon illő ünnepi beszédet, most sietünk jókor közölni, hogy kiki hasznát vehesse. Szerk.