Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 1-2. szám - Alexy Lajos: Az Evang. Tanárok és Tanítók Orsz. Egyesületének 1915. nov. 11-én tartott választmányi gyűlése
— 4 — az orosházi, csabai és szarvasi egyházközségben minden lelkész, sőt még a helyettes lelkészek is tagjai az egyháztanácsnak. — Majorizálhatnák a lelkészt? Nem! Mert nincsen olyan elhanyagolt gyülekezet, amelyben nem értékelnék a lelkészt három tanítónál is többre, hiszen ő a lelkiatya, a vezér, az elnök, akinek tudta és akarata nélkül semmi sem történhetik, mert ha történnék, az esperesség indokolt felterjesztés esetén egyszerűen megsemmisítené a helytelen határozatokat. 3. Igen sérelmes továbbá a javaslat 71. §-ba újra átvett azon elasztikus kitétel, hogy több tanító közül az az egyháztanácsnak hivatalból való tagja, „a kit erre közülök a helyi szokás kijelöl !“ Tehát nem a hivatalban legidősebb tanító, sem nem a (most már két tanítós iskolában is kötelezően kijelölendő) vezető tanító, aki az állami statistikai adatokat egybeállítani, a beirási-, mulasztási- és rendtartási-naplókat megőrizni tartozik és azokért felelős, sem nem az igazgató-tanító, hanem: „akit a helyi szokás erre kijelöl“. Panaszolja a tanítóság, hogy ez a régi paragrafusa az egyház alkotmánynak, alkalmat és módot nyújtott a társadalmi érintkezés hosszú évei alatt egymástól elidegenedett pap és tanító közötti sokszor magántermészetű félreértések miatt arra, hogy a helyi szokás egyszerre mellőzte az öreg, érdemes tanítóját a presbitériumban és az újdonsült, fiatal, még kedves tanítót ültette hivatalból oda be, nagy elkeseredést, méltatlan megaláztatást okozva ezzel az öregebb tanítónak. 4. Megalázza a népe szemében, hívei seregében a másik tanítótársával teljesen egyenlő hatáskörű és legtöbbször egyenlő javadalmazású tanítót, ha ott, ahol a falu kisbirája, dobosa, kanásza helyet talál beválasztás utján, ott a presbitériumban nincsen helye N. N. és X. Y. tanítóknak sem hivatatból, de még választás utján sem, mert s erre méltóztassék figyelni, ezt a régi 50. §-fust sok helyen még úgy is értelmezték, hogyne mondjam csavarintotiák: hogy mert hivatalból nem adott helyet a zsinati törvény egy tanítónál többnek a presbitériumban, oda a tanító még a híveinek közbizalma alapján, választás által sem juthat be. Vagy kimondották, hogy mert a tanítók nem fizetnek egyházi adót, nem is választhatók egyházi tanácsosokká. 5. Két-három tanítós iskolánál, már a szorosabb együttélés és egymásra utaltság következtében is, maguk között a tanítók között is beáll néhol az elidegenülés, mely sokszor a torzsalkodásig fajul. Panaszolja ezért az evang. tanítóság öregebbje, hogy megtörtént ilyen viszonyok között, hogy a presbiteri gyűléseket használta föl öregebb és érdemesebb tanítótársának megalázására — a helyi szokás által kijelölt — kegyelt presbiter tanító. Nagyobb tantestületben ez nem fordulhat elő ilyen sérelmes alakban, mert megtalálja a kellő védelmet kiki a tantestületben magában, a tantestületi irodában hogy úgy mondjam. Ezért is
