Evangélikus Népiskola, 1916

1916 / 1-2. szám - Tárca

— 28 — több nap mint kolbász. Néha megtörténik, hogy még három nap sem jut a baka kenyérhez, viszont máskor majdnem egészhez jut. Ilyenkor gyönyörűen gömbölyödik a baka arca. E tekintetben itt rendszer nincs, minden a viszonyoktól függ. Sokban befolyá­solja az állapotokat az élelmezési tisztek és számvevőőrmesterek • lelkiismeretessége. Ezek azonban sokszor kényelmüket többre becsülik a katona nélkülözésénél. Nem rendszer ez azonban, de elvétve vannak ilyen esetek is. Mikor az estének a fénypontja, a kapott dolgok kiosztása, befejeződik, mindenki szolgálata után néz. Rendszerint két órán­ként fele teljes felszereléssel figyel előre az embereknek, ha külö­nösebb esemény nem várható, másik fele pihenhet. Alig vártam, hogy hajnalig tartó szolgálatom lejárjon. Szeptember 19-ét valósággal a lövészárokban átaludtam. Hajnaltól este 6 óráig egy huzamban Abrahám kebelében pihentem, fel­ébredve, mintha újra születtem volna. Estére kelve, valamit pen­getnek arról, hogy elmegyünk helyünkről. Még vacsoránkat el­fogyasztjuk, de már a járulékok kiosztása csak felibe, harmadába kapkodva megy, jönnek a 12-ösök helyünket elfoglalni. Később megtudjuk, hogy visszamegyünk divisionkhoz (had­osztályunkhoz) mert eddig kölcsönben voltunk egy másik divisio- nál. Az obles, felváltás sikerül minden baj nélkül. Mert a muszka ilyenkor szokott komiszkodni, lassan haladunk ahhoz a helyhez, honnan Bataillons-Kommandonál való jelentkezés után kiindultunk. Tehát visszajöttünk a Bataillons-Kommandohoz. Itt megvártuk mig az egész zászlóaljunk összegyülekezik. Mivel mi elég frissek voltunk, újabb [pihenőre volt alkalmunk, mire rá is szolgáltunk és szükségünk volt a továbbiakhoz. Maradjunk most ebben a nyugvó helyzetben, ne induljunk tovább. A következő eseményeket egy másik levélre szánjuk. Nem akarom elhamarkodni a dolgot. Inkább a részletességre és valóságra törekszem, nem a mulat- tatásra, szinességre. Ilyen naplószerű formában Írom többi leve­lemet is. Nem is annyira másnak, mint inkább magunknak iroin e levélsorozatokat. Azonban ha más is élvezni tudja soraimat; nagyon tudok neki örülni. Ha megengedi érnem Istenem, hogy ezeket a leveleket otthon olvashatom, hű tükörét látom a lehető legviszontagságosabb életnek. Menj tehát levelem utadra, olvassanak mások is, de Isten adja, én is láthassalak mielébb Kelt 1915 junius hó. szerető fiuk Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom