Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 1-2. szám - Tárca
melyen be a faluba mentünk. Árkon, bokron, országúton, dűlő’ utón keresztül d. e. 9 óra tájban megállunk egyik gyönyörűen kinőtt füvő réten. Az ezred segédtisztje elmegy tőlünk és megparancsolja, bogy a további parancsig maradjunk ezen a helyen. Természetesen lepakoltunk és a baka édes álmával az illatos fűben a legédesebb álmot alusszuk, előzőleg elgondolkozva azon, hová is értünk és mit csinálhatnak az otthoniak? Gondolják-e vájjon hol vagyunk? Délben jó ebédünk van, de még a vacsora se maradt az ebédnél hátrább. A napnak érdekesebb része most következik, mikor a nap lemenőben. Jön valami jelentés; bizonyosan a századunknál való jelentkezésre kaptunk parancsot. Nem sokkal előbb sebesültek jöttek épen a 11-ik századból, jelezvén, hogy délután nagyon erős ágyutüzben volt századunk de mégis szerencsésen kimászott belőle, mivel csak 5 sebesült lett haláleset nélkül. Tekervényes utón megindulunk. Az ilyen éjjeli kereső menetek végtelenül kellemetlenek. Egyszer csak azonban egy faluba érünk, hol azt mondják, a Bataillon-Kommando tartózkodik. Egy alacsony konyhácskából világosság szűrődik ki. Hadnagyunk elmegy, beadja a jelentést-. Félóra múlva már megyünk a dűlő utón századunkhoz. Egy magas jegenyesornál valaki azt kérdi: kik vagyunk? Midőn megmondjuk, hogy a 11-ik századhoz tartozó uj emberek vagyunk: „Ne menjetek akkor tovább; itt a század. Bekanyarodunk a jegenyesor mentén. A 11-ik századhoz tartozó különítménynek egyik kollégám Kovács Illés a vezetője, kit azért mutatok be itt, az éj folyamán, mivel naplómban róla gyakran lesz szó, hiszen vele véd- és dac- szövetséget kötöttünk. Rögtön beadja a jelentést. Kovács tiszti iskolát végzett önkéntes szakaszvezető, miután a szakaszokba való beosztás rögtön megtörténik, a második szakaszba kerülünk nevezett önkéntes társammal. Az új emberekről nem győztek a régiek kérdezősködni. De most nem az üdvözlés és diskurzus a dolgunk, hanem ennél komolyabb dolog, jön is azonnal a parancs: senkinek dohányozni, beszélni nem szabad — előre nyomulás lesz. Tőlünk nem messze van egy országút, annak a mentét szálljuk meg, hol beássuk magijukat. Acél az, hogy a muszka szándékunkat észre ne vegye, mert baj lehet belőle. Halk suttogás „Mars, öffnen bis ein Brücke. Nieder.“ Még hallatszik az utasító halk komandó, irtózatos lövöldözés a muszkák részéről. — Itt nem lesz jó vége a dolognak, gondolám magamban, közben csak futunk előre a
