Evangélikus Népiskola, 1916

1916 / 16. szám - Sokoray Gyula: Mikép lehetne fokozni az érintkezést és kölcsönhatást az iskola és a család között?

— 210 — vegyen a társadalom, a család és iskola együttesen, mert hisz az erkölcsi eszmék megtestesülése, a társadalmi kölcsönhatás virágai. Az iskolának segítőtársakra van szüksége, hogy a külvilág romboló munkája ellen lehetőleg biztosítva legyenek az iskola által a gyermek leikébe lerakott erkölcsi építmények. Ezért szük­séges, hogy összekötő hid legyen a család és iskola között, amelyen át egymást kölcsönösen megközelíthetik és így egymás közelében támogatására lehessenek egymásnak. Szóval, az iskolá­nak közelebb kell jutni a családhoz, hogy azzal kezet fogva nagyobb sikerrel munkálkodhasson. Hisz a családnak és iskolá­nak ugyanaz a feladata, t. i. elérni azt, hogy a gyermek tehet­ségeinek összhangzatos kifejtése útján, saját fejével tudjon gon­dolkodni és ítélni, az igazat önállóan keresni s a szépért, jóért tudjon lelkesülni; Isten és emberek iránti kötelességeit pedig tiszteletben tartani idején megszokja. És valóban lehet-e a szülők figyelmének méltóbb tárgya, mint az ember gyermekökben, ki­ben a társadalom újra tavaszodik, a család pedig a jövő remé­nyét látja benne. „Bölcsőnél kezdődik a nevelés“ — mondja Tompa — „s a nőt, az anyát egy férfi sem pótolhatja soha.“ A család szive tehát a nő; ő rendez s irányít, az ő érdeme, ha a család elmondhatja Tompával: „Minden oly szép és igaz belől e kis körön, Gondolja képeit együtt bár vagy külön.“ A szülőknek elengedhetetlen kötelességük, hogy a házi nevelést az iskolai nevelésben is folytassák, illetve az iskolát gyámolítsák, mert nélkülük eredményes munkát az iskola alig végezhet. A megfigyelések igazolják, hogy még a romlott szív­ből sem törlődik ki végkép a szülők iránti kegyelet és talán épen ezen szülői kegyelet az oka annak, hogy a serdültebb gyermek szive is mindig legkészebben nyílik meg az atyai szónak. Azért kéri tehát az iskola e kiváltságos erők befolyását a család­tól, hogy válvetve munkálkodhassék s hogy a gyermeki kebelben rejlő százféle hajlam és képesség — melyek mindegyike kífej- lésre és gondos ápolásra vár — oly egésszé fejlődhessenek, mely­ben tettszészét lelje Isten és ember. A szülőknek tehát természet­adta joguk az, hogy gyermekeik jó- és balsorsát kezében tartó iskolára hatást gyakoroljanak és közreműködésüket az iskolai nevelésben is érvényesítsék. De sok szülőnél még hiányzik ez idő szerint a kívánatos

Next

/
Oldalképek
Tartalom