Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 15. szám - Stoll Ernő: Tanítók feladata a gyermekvédelem és patronázs szolgálatában
— 203 — pusztításától meg lettek mentve, mégis szőrén szálán elvesznek, mintha a föld nyelné el. E bajon a tanító a felvilágosítás eszközeivel, az erkölcsi és természeti jelenségek eredeti bemutatása s nem pedig erkölcsképző elbeszélések elapján segíthet. A járványok szintén alkalmasak a bűnözés megteremtésére. Hol a pusztító járványok dühöngenek, ott a házigond, ellenőrzés megbénul, a fegyelem és figyelem meglazul, a fejetlenség, nemtörődömség tetőpontját éri: megnyílik a családhoz közel vagy távolálló, gonosz hajlamú gyermek előtt a bűnözésre való alkalom. Sokszor elég egy haláleset is a különféle bűnös hajlam kielégítésére. A járvány pusztította áldozatok eltakarító! — kik legtöbbször halálbetyárok — gyakran meggazdagodnak s nemcsak önmagukat, de gyermeküket, a hiéna kölyköket is jól lakaíják itallal s megtanítják a könnyű meggazdagodás piszkos mesterségére. A halálszolgáknak legjobban kedvez a háború. A háború erkölcsbomlasztó erejét kicsinyek és nagyok egyformán érzik. Megszűntek az emberekben az érzelmek és érdekek közössége, az egyetértés, békességes haladás biztosítékai. Nemzetek megmenthetik politikai végrendeletüket, de a tiszta emberi erkölcsöt. Mózes törvényét, Krisztus végrendeletét, a szeretetet örök időkre beszennyezi a háború. A nemzetgyűlölet pokoli tüzében izzott szívben semmiféle szeretet sem terem, igy az emberszeretet összefűző láncszeme sem formálódik, Az a könnyes szentimentalizmus, mely az özvegyek, árvák fekete seregének, a nyomorékok látására fakad a jó és gonosz szivüek- ben, elenyésző kicsiny érték a háború erőemésztésének mérlegén. A háború idegzsibbasztó fájdalmai, véres borzalmai sok időre zavarták meg a gyermek idegszálait. Az elaljasodás, hóhérkodás korszakát, a közgazdasági roncsokat nemcsak a jelen nyomorának, hanem a jövő bűnének kutforrásául is tekinthetjük. A fúriák borzalmas munkái, mint ezt a történelem mutatja, nem szűnnek meg a,békekötés napjával, hanem tovább él a tömegrablási és gyilkossági vágyban. A háborús forgatagban, míg a földnélküliek a végzet szomorú gunyjaképpen védik a földet, addig az anyák félrelökik a természet legszebb és a szeretet legszentebb ajándékát, a gyermeket és senki, még az sem, ki a szeretet, béke és megértés magvát van hivatva hirdetni és megtartani, — az sem ölelheti fel a gyermeket; mert máshol, másként intézi a világsorsát a tanító.
