Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 1-2. szám - A Magyar Paedagógiai Társaság: A nemzet nevelőihez
21 — ha éppen azt tekintjük legfőbb feladatunknak, hogy ezt a felfogást a most növő nemzedékbe beleoltsuk és ilyen irányú ismereteket terjesszünk. Érezzük valamennyien, hogy munkánkat nem végezhetjük a régi módon, mert e keserves másfél [esztendő sokféle és bizonytalan hatása mélyen átjárta az ifjúság lelkét, megváltoztatta a nemzet helyzetét, nemcsak más nemzetekkel való viszonyát, hanem belső életét is. A köznevelést nem lehet már e percben a változott körülményekhez alkalmaznunk; ezeknek általános érvényű megállapítása nem is az egyes nevelők kötelessége. De mikor elkövetkezik az új feladatok hivatalos kitűzése, az teljesen meddő lenne, ha már most nem igyekeznénk mindnyájan felismerni a magunk kis körében: mily változást okozott ez az idő ott s ha nem dolgoznánk eszerint már ma is. Ebben találja meg minden egyes nevelő önálló feladatát; ez ad teret annak a több munkára való vágynak, amely most minden becsületes hazafit eltölt; ezzel elégíthetjük ki a nemzet jövőjéért való felelősségünk érzését. A háború hatása vidékenkint nagyon különböző, tehát az új tennivalókban is van eltérés bőven az ország egyes vidékein és a társadalom különböző részeiben. Ezeket kutatva, tisztán jelentkezik azonban a közös szükséglet is: a nemzet minden ifjú tagját erős akarattal vezetnünk kell abban, hogy a máról és tegnapról' lehetően világos képe alakuljon, az így felismert feladatok teljesítésében jó lélekkel akarjon részt venni s e közös munkára testben-lélekben erős legyen. Ez a vezető gondolat nem új, de jelentősége a mostani küzdelemben megnövekedett és amint egyre több öregedő családapa meg gyermekifjú megy a harcmezőre, annál szükségesebb a még békén tovább tanulókat korán és komolyan készíteni a reájok oly hamar elkövetkező önálló életre! Ennek a módja: növendékeink gondolkodásának, érzelmeinek, az egészséggel való törődésének irányítása. Ez juttatja ki őket abból a zavarból, amelyben most annyi ifjat is, öregebbet is látunk,s így teremtjük meg a nemzetben a lelki alapot arra, hogy ebből a zivatarból a megerősödés reménységével és eltökélésével kerüljön ki. Csak úgy irányíthatjuk a gyermekek és ifjak gondolkodását és érzelmeit, ha ezeket alaposan ismerjük. Ezért parancsoló szükséglet most az a szintén régi követelmény, hogy növendékeinkkel együtt éljünk: elégítsük ki érdeklődésöket, töprengjünk velők együtt az- eseményeken, vegyünk részt személyes vagy családi örömeikben és oly bőven levő szomorúságukban, minél több köz
