Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 15. szám - Stotzer Károly: Korszerűség vallásos nevelésünkben
194 munkát, de hozzá tud járulni, hogy ez a munka a jövőben jobban sikerüljön. Ha azután még m i meggondoljuk, hogy nálunk az iskolában vetjük meg alapját ennek a nagy munkának, akkor természetesen keressük az eszközöket, amelyekkel célunkat elérhetjük. Evangélikus iskoláink mindig azt vallották főfeladatuk- nak, hogy terjesszék az igazi keresztyén világnézetet. Ez a világnézet volna legjobb biztosítéka jövendőbeli fejlődésünknek is, de csak úgy, ha korszerű vallásos neveléssel korszerű világnézetet nevelünk. Korszerűséget kell belevinnünk nemcsak a népiskola többi tantárgyaiba, hanem nagy részben a vallástanításba is. De itt még nem merül ki tennivalónk. Ott van még a mi társadalmi tevékenységünk, ahol szintén kisebb-nagyobb mértékben az igazi keresztyén világnézet kialakulását akarjuk elősegíteni. Vigyük be oda is magunkkal a korszerűséget, de vigyázzunk arra is, hogy ne legyünk semmiben sem túlzók. Úgyis sokan vannak, akik bennünket protestánsokat tartanak az atheizmus, a szélsőséges szocializmus és más társadalomfejlődési mozgalmak okozóinak. Maradjunk meg korunk fejlődési színvonalán, hogy ne érhessen bennünket az a vád sem, hogy Luther, Melanchton és Zwingli óta egy tapodtat sem haladtunk, sőt visszafejlődtünk. Mi büszkén hirdetjük mindenkor és mindenhol, hogy mi a haladás egyháza vagyunk, de ha tényleg megállapodunk ott, ahol a reformációkor voltunk, akkor rosszabbak vagyunk a legsötétebb katolicismusnál és a társadalmi fejlődés bármely fattyúhajtásánál. Ha viszont odadobjuk magunkat teljesen korunk hangzatos jelszavainak és úgy értelmezzük a korszerű vallásos nevelést, hogy azért minden régi dolgot gyökerestül ki kell irtanunk, akkor nem nevelünk, nem építünk, hanem lerombolunk egy épületet, amelyet tulajdonképen csak restaurálni kellett volna. Tartsuk meg az aranyos középutat, ne legyünk szélsőségesek, mert könnyen porbaomlik az, amit építettünk. Hogy mi tanítók a népiskolai vallásos nevelésben és társadalmi működésünkben korszerűek lehessünk, ehez természetesen az első feltétel az, hogy bennünket is már így neveljenek. Vagyis kezdjék meg a korszerű vallásos nevelést már a tanítóképzőkben is. Sok mindenféléről lehetne itt beszélni, de én főleg két dologra akarok kiterjeszkedni. Az első az, hogy a tanítónövendék maga sem nyer elegendő vallásos kiképzést még felekezeti képzőinkben sem. Természetesen itt az idő elégtelenségére hivatkoznak: hogy
