Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 1-2. szám - Vándor: Jegyzetek
— 16 a tanító „borzasztó“ követelései miatt ellenszenvessé kezd válni. Magam hallottam egy, mondjuk „magasabb“ egyházi gyűlésen, hogy az újonnan beiktatott világi felügyelő úr ezekkel a szavakkal mutatta ki a tanítóság iránti „jóakaratát“: Manapság már megváltozik a vélemény a „telhetetlen“ papzsákról. Nem a papok, hanem a tanítók zsákja a telhetetlen. No kedves kollégám, mit szólsz ehhez? Ugy-e érdekes, vagy talán nem is annyira érdekes, mint szomorú?! * * x A tanítóság vágyainak eléréséért fáradságot nem ismerve küzd. Egyesületekbe tömörül, lapokat szerkeszt és mindkettőben kívánságait napirenden tartja. Egyesületekből épúgy, mint tanügyi lapokból is sok van; több is talán, mint kellene. Ma már minden megyének majdnem van külön tanügyi lapja, ha nincsenek is éppen megyénként elkülönítve, de számukból biztosan jutna mindeu megyére egy. Ezt a talán nem éppen örvendetes tényt, konstatálja az Országos Szövetség lapja is egy cikkében. A „Tanító“ 45. számában ezt olvashatjuk: „A tanügyi lapok 9/io-ed része igen sok kivvánnivalót tár elénk. (Sic!) Jelentős része gyönge, vérszegény, sem pedagógiai, sem agitativ szempontból nem küzdik fel magukat az „értékesek“ sorába.“ Többek közt körvonalozza a kisebb vagy helyi lapok kötelességeit: „Kötelességük volna mindazon mozgalomról, mely az Országos Szövetségben megnyilvánul, pártatlan tudósítást adni, a tényeket terjeszteni, esetleg fokozni.“ (Mi ez?) Vádolja még a szeparált lapokat, hogy „maguknak“ élnek és nem illeszkednek bele a közérdek szolgálatába. A vád így általánosságban igaz is lehet, néhány esetben meg nem is. Nem tudom mit szólna ez az országos lap, ha neki szemére vetnék, hogy az ő hasábjain sincsenek mindig országos érdekes- ségü cikkek. Vannak cikkei újabban, melyekből a vidéki olvasó, ki a központban levő tanítói pártok harcát — hála Istennek nem ismeri — ez belőlük legfeljebb azt látja, hogy valakit gyanúsítanak konkolyhintéssel, uszítással stb.-vel. Sajnálatára konstatálja, hogy az országos vezéreink között nincs egyetértés. Ezt a legtöbben úgyis tudjuk, de ha folyton ezt kell látnunk, higyjék el nem a legépületesebb. Még egy megjegyzésem van a nevezett lapra. A sok nyelvöltögetéssel telt cikk közt olykor olyat is találunk a változatosság kedvéért, melyből kath. felekezeti nagyságoknak, szerzetesrendeknek szánt tömjénillat árad és sokszor az igazságot elferdítik. (L. pld. a 44. számban „A magyar nyelv és erkölcs
