Evangélikus Népiskola, 1916

1916 / 1-2. szám - Vándor: Jegyzetek

tanítás mesterségét kiváló tanítók oktatása nyomán. A gyakorló- iskola másik faja hasonlít a mienkhez, mert abban a hallgatók tanítanak. A képzősök idejök legnagyobb részét a laboratóriumokban és a műhelyekben töltik, kemény munka mellett s ott szerzik a fentebb vázolt módszerhez a szükséges készséget. Vannak azonban három, sőt négy kurzusból álló szemináriumok is, de azokban csak azok a hallgatók vesznek részt, akik igazgatói, iskolafelügyelői és az iskolaügy terén kreált legmagasabb állások elnyerésére aspirálnak. Ott a felügyelet azért a lehető legszakszerűbb és a legideálisabb. A rendes tanítók mellett igen nagy számmal vannak olyan „szaktanítók“, akik csak a rajzot, a kézimunkát, szénirást vagy más művészeti tárgyat tanítanak az elemi iskolában. A szemináriumok tanári kara rendszerint kiváló elemi iskolai gyakorlattal biró tanítók sorából kerülnek ki.

Nagyjában így fest a modern, hatalmas szárnyalással előre törtető _s a jövőt egész bizonnyal nagyban irányító amerikai népiskola.

(Vége következik.)

— 14 —

Jegyzetek.

Még tart a háború minden világtáj irányában, de nincs ma már ember, ki kételkednék fegyvereink győzelmében. Itthon is áll a harc. Harcolunk a megélhetésért és ez a harc bizony nagyon érzékenyen sújtja azt a csekély fizetésből élő tanítói családot. Igaz, hogy mi tanítók, különösen a nem állami tanítók, ismerjük sajnos már jól ezt a harcot még az elmúlt „boldog“ békeidőből. Már akkor is kénytelen volt a tanító szükségleteit a legminimálisabbra redukálni. És jött a háború és véres alakja nyomán feltűnt a drágaság, az itthon levők réme. Óh, nemcsak a fronton, a front mögött is van nagy küzdelem és különösen a mi hazánkban, amely szónokok frázisai szerint, a tejjel és mézzel folyó Kánaán mása, áll a harc a drágassággal. A sok ezer meg ezerküzdő között ott van első sorban a sok ezer tanítói család is és különösen a nem állami tanítók családjai. És mit tehet a nyomorban sinylődő család feje? Kér (és megint csak kér. Azt tartja a a közmondás: kérni szabad. Ebben az egyben megegyeznének, de több szó hangzik arról, hogy kihez címezzék kérelmüket. Vannak, kik azt tartják, hogy a felekezeti tanító csak egyházától