Evangélikus Népiskola, 1914
1914 / 7. szám - Irodalom
167 harangszó után — s hosszan gyönyörködtem az élet e nagyszerű renaissance-ján. Aztán elszakadtam tőle. A nyáron máshol voltam. S mikor az ősz-előn ismét visszatértem s elmentem a fához, gyümölcs nélkül volt az, levelei is elhervadtak, fiatal ágai pedig lemondóan, erőtlenül csüngtek a föld felé . . . Nem értettem. De midőn másoktól hallottam, hogy a „májusi fagy” látogatott el ez évben hozzánk — megértőén bólogattam. Azóta is sűrűn felkeresem a fát. Fagyos álmából költögetni próbálom — de mindhiába! Száraz gallyai mintha rezignáltan csörögnék • Elvégeztetett! S ahogy nézem a díszétől megfosztott ágakat, szivemben valami langy érzés támad s hosszan, reszketőn sóhajtok . . . csak egyet sóhajtok! . . . Harsányi Jenő. Irodalom. A lovaszpatonai evang. egyház évkönyve az 1913. évről. Szeikésztette Bognár Endre lelkész. Ennek a füzetnek minden sora hangosan hirdeti, hogy a lovászpatonai egyházban eleven egyházi élet van, mert az őrállók meg eszik kötelességüket, nemesen töltik be szent hivatásukat, karöltve munkálkodnak a belmisszió tágas mezején. Bizonyságai ennek a szépen sikerült vallásos estélyek, melyeknek rendezésénél főképen az egyház tanítói buzgólkodtak. De bizonysága ennek még inkább az, amit az évkönyvben az istenitisztelet rendjéről olvasunk: vasárnap és ünnepnapokon délelőtt prédikáció, délután ádventtól áldozó csütörtökig katekizáció, áldozótói ádventig epistola- magyarázat; hétköznapokon egész éven át minden reggel könyörgés (ádventtól husvétig) bibliamagyarázattal. Adventtól husvétig minden szombat este istenitisztelet bibliaolvasással. Felhívás. Büchler Hugó, nagybecskereki kartársunk, lefordította Se inig" Oszkárnak, a oharlottenburgi munkaiskola híres igazgatójának „Die redende Hand” o. művét. Seinig Oszkár a munkaiskolának apostola és megtestesítője, ki feltűnést
