Evangélikus Népiskola, 1914
1914 / 17-18. szám - Válasz Novák Gyula "Reflexio“ című közleményére
397 dől ja, hogy azok a radikálisok mindig csak rosszat akarnak. Ö nem! Szivükön hordozzák ők a tanügyet is, csak abban követnek el igen nagy hibát, midőn —■ mert haragusznak a kath. egyház papjaira — az összes felekezeteknek hadat izennek. A prot. szabadelvüségnek nem ellenségei ők, csak a kath. papi uralomnak, amely oly irányban is érezteti hatalmát — különösen községi és állami intézetekkel szemben — hol semleges terület van. Bűnnek tartják, műveletlenség vádjával illetik a tanítót, ha a gyűléseken kemény harcot folytat, de egészen más a vélemény, ha ez az országgyűlésen, megyegyűlésen vagy más gyűlésen történik. Ez a tanítókkal szemben való túl szigorú kritika a múlt hagyománya, meri még most is sokan szeretnék a tanítói túl szerénynek látni, mint volt az a múltban, midőn csak kezét dörzsölte és hajlongott, ha embert látott, de beszélni nem mert. De most más korszakot élünk, a tanítók műveltségük érzetében, fontos szerepüknek, értéküknek tudatában mernek nemet is mondani és az igazságért küzdeni. És ez így van jól. Nem szabad a haladás szekeréről senkinek lemaradni és nem szabad sarokba állnunk, mikor nem oda valók vagyunk. Nehéz a helyzetünk nekünk, kiküldötteknek, a M. T. O. Sz.- nek gyűlésein, ha halljuk a radikálisokat vezető tanítóknak sokszor helyes, az önérzetről és önzetlenségről tanuskodói érveléseikkel szemben a klerikálisok egoizmus tükörével ellátott, felfelé kínálkozó és éppen nem nekünk szóló beszédét. Ilyenkor csak a néma hallgatásra vagyunk kárhoztatva. A radikálisokhoz nem állhatunk, mert félünk, hogy a vallásgyűlölet vádját fogják esetleg ránk, viszont a klerikálisok mellé sem állhatunk, mert azok nem a közérdek, hanem egy társadalmi osztály felbérelt harcosai. Igv lesz a gyűlésterem a személyek közötti vitatkozások színhelyévé, csatatérré, amely alkalommal a túl fűtött önérzet bizony sokszor nem ok nélkül egyeseket helytelen cselekedetekre ragadtatja. Valóban fájó dolog, hogy vannak ilyen tanítók, akik maguk előtt pirulni nem tudnak cselekedeteikért, de ilyenek mindaddig lesznek, mig csak a kath. tanítóság nem tanul meg a maga lábán járni. " De ez még nem elég ok arra, hogy éppen ezek törekvésére a M. T. O. Sz.-nek feloszlatása megvalósuljon. Nem, a Szövetségnek élni kell, mert még sok feladat vár reá. Vagy talán elértük-e azt az időt, hogy a tanító az őt megillető bánásmódban részesül-e? És ha már ott tartanánk, akkor
