Evangélikus Népiskola, 1914
1914 / 13-14. szám - Egyesületi élet
302 gyűlés 1913. évi jkönyve 57-ik pontjában a következők állanak : „A tankönyvek ügyével kapcsolatosan jelenti az e. tanügyi bizottsága hogy a kétévi, határidő, amelyen belől a régebben megjelent és engedélyezés nélkül használt könyveket mérsékelt bírálati díj mellett lehetett engedélyezés végett benyújtani lejárt s meghosszabbítását a bizottság nem javasolja. — mely bizottság javaslatát az egyetemes közgyűlés elfogadta és határozattá emelte.' Ugyanezen jegyzőkönyv 157-ik pontjában szintén találtam reánk vonatkozót a kért családi pótlék tárgyában, nevezetesen ezt: A múlt évi jk. 88. pontja kapcsán beterjesztetik a vallás- és köz- oktatásügyi miniszternek 5819. sz. a. kelt leirata, melyben a föl- terjesztés elintézésében közli, hogy ez idő szerint a felekezeti elemi és polgári iskolai tanítók, valamint a középiskolai és tanítóképző intézeti tanárok részére törvényhozási felhatalmazás és megfelelő fedezet hiányában családi pótlékot őszinte sajnálatára nem engedélyezhet. Tudomásul szolgál.“ XII. Élet és halál válogatják egymást. Elsirattuk fentebbi jelentésemben a tanítók atyját, most a közeljövőben pedig ünnepelni készükünk tanítvány seregünk „Pósa bácsiját“ Pósa Lajost, a magyar gyermekversek igaz költőjét. Indítványozom, hogy emlékezzünk meg jelen jkönyvünkben az ő nagy érdemeiről, ki ver- secskéivel nemcsak tanítványainknak szerzett ezerféle kedves örömöt, hanem minket tanítókat is megtanított arra, hogyan kell a gyermekek közt gyermeknek lenni, hogyan lehet és hogyan kell az ő nyelvükön szöcskéjükhöz férkőzni s beléjük istenes áhítatot és hazafias hevületet ébresztgetniink. Felhatalmazást kérek, hogy az őt ünneplők sorában annak idején Szakosztályunk: az evangélikus tanítóság nevében üdvözölhessem. S mivel arra már jövő évi közgyűlésünkig nem lesz alkalom, indítványozom, hogy üdvözöljük őt mindnyájan jelen g>ülésünkből itt jegyzőkönyvünkben szeretettel és tisztelettel. Kissé hosszasan elnyúlt idei jelentésem és talán visszaéltem Tagtársaim szives türelmével? Szolgáljon azonban mentségemül, hogy valósággal egymást halmozzák az események a tanítói közéletben. Vajha Isten, egyházunk és hazánk javára minél előbb kedvező^és lecsillapító megoldást és megvalósulást nyerhetnének a tanítóság óhajtásai; munkateret és ehhez mért megbecsülést az evangélikus tanítóság egy h áz sze r e t e t e ! Kérem évi jelentésem tudomásul vételét és az abban foglalt indítványok elfogadását.“ Cegléden, 1914 május 30. Alexy Lajos a sz. oszt. elnöke.
