Evangélikus Népiskola, 1914
1914 / 1. szám - Perényi Rezső: Reflexiók
9 ban a vallástanítás leple alatt oltják be a gyermek leikébe a fanatikus embergyülöletet“ — kongatják egy másik táborban. Uram, jóságos Teremtöm, — ne így! Ne általánosítson itt semmi bölcs, mert ezzel a bölcselettel nem fogja a világot másodszor megváltani. A hitre, a vallásra szükség van, mert mindent mathesis és metafizika filozófia alapján nem tudunk megmagyarázni. Hiszen ők maguk is beismerik ezt. Ami tudásunk részleges ; részben „prófétálás“ — mint az apostol mondja Csak „tükör által látunk.“ De célom egészen más. Kisebb vagyok annál, semhogy szabad gondolkozó bölcsekkel polemizáljak. Arra a térre kívánkozom, ahol egészséges, valláserkölcsi levegő átjárja minden valómat. Ez a tér pedig sokat sanyargatott s jelenben is sok megpróbáltatásnak kitett — protestáns egyházunk. Lelki gyönyörrel olvastam dr. Szlávik Mátyás eperjesi theol" akad. igazgató úrnak „A pap és a tanitó“ c. alatt megjelent aktuális értekezését. Sokat elmélkedtem márethéma fölött s fájdalommal meggyőződtem meg arról én is; hogyha pap és tanító ellenséges viszonya mérhetetlen károkat okoz a mi népéletünknek.“ Ellenben az együttérző és egyetértő munkálkodás áldást- hozó arra a községre, melyben az egymást megértő Krisztus leikétől ihletett férfiak működnek. Képzeletemben egy nyugalmas falucskának körvonalai alakulnak ki. A kultúra iránt fogékonysággal biró, derék, vallásos magyar néppel, melynek vezető faktorai: a pap, a néptanító, a jegyző. A faluban Isten dicsőségére emelt gondozott szent hajlék ; modernül berendezett, gyümölcsös és virágos kert közepén álló népiskola, kiegészítve gazdasági iskolával; valamivel odább egy népház: gazdakörrel, itjúsági egyesülettel, népkönyvtárral, előadó helyiséggel, téli műhellyel a kosárfonás, a bognármunkák és a téli gyümőlcsoltások részére. Ismét pár lépéssel tovább — a nép gazdasági helyzetének gyökeres javítását célzó korszerű intézmények, u. m.: hitel-, gabonaértékesítő- és tejszö- vetkezet-épületei. Ha egy ilyen mindenféle „izmus“-októl ment nyugalmas fészekbe három, egymással harmonizáló vezető faktor összekerül: annak a községnek nyert ügye van s ezt a nevet érdemli : „Boldogháza.“ Tudom, Istenem, innen nem fog kikivánkozni senki se Észak-, se Délamerikába. De I . . , . s itt nagyon sok „de“-t tudnék elősorolni I Hol ez a hely ? A képzeletben, talán a jövő század regényében I Pedig Mesterünk útmutatása szerint a hívők kötelessége: a töké
