Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 5. szám - Egyesületi élet
— Eh! Jobb volna már, ha meghalna, hogysem ily soká halódik. Aztán csak ne nekünk kellene eltemettetnünk, mert az is költségünkbe kerül. Ilyen emberi hitványság és cinizmus láttára ingerülten ugrottam fel. Agyamat elfutotta a vér. — Hálátlan kígyók ! kiáltottam vadul dühömben, — s kezemet ökölbe szorítottam, hogy ez embernek szeme közé vágjak, de . . . szerencsémre, feleségem aki mellettem ült lágyan, simogatva megfogta kezemet s szelíd jóságos szemével rám tekintve mondá: — Ugy-e Géza hazamegyünk? — Haza! Fogjatok! mondám indulatomból magamhoz térve. — Jó lesz! mondá mosolyogva. Bizony jobb is volt; mert különben mint mondám szerencsémre, — még ugyabban járhattam volna — mint — Székely Pál. Koczor Márton. Egyesületi élet. A zalai ág. h ev egyházmegyei tanító-egyesület legutóbbi közgyűlését egy szép, — ünnepély számba menő, — esemény tette nevezetessé. BereczkyGéza meneshelyi tanító, az egylet elnöke, 25 éves tanítói évfordulójához jutott. Ezt az alkalmat az egylet tagtai megragadták s szeretetüknek s elismerésüknek lelkes óvációkban adtak kifejezést. Egyébként álljon itt az ünneplés lefolyását magában foglaló jegyzőkönyvi pont: „Napirend előtt felszólalt Benkő Béla kartárs. Felszólalásában rámutat annak a munkának fontosságára és nagy jelentőségére amit a lelkiismeretes tanító egy-egy évben végez. Erre rámutatva, méltatja a nem egy, hanem 25 évet szorgalmas és lelkiismeretes munkásságban eltöltött tanítói tevékenység fontosságát és nagy jelentőségét abból az alkalomból kifolyólag, hogy Bereczky Géza kartársunk a folyó évvel töltötte be tanítói működésének 25. évét. Ezzel az alkalommal úgy mutatva őt be az egyesületnek, mint a lelkiismeretesség igazi mintaképét, s követésre méltó példaképen állítja őt az egyesület tagjai elé. Az osztatlan tetszéssel fogadott rövid, de tartalmas és
