Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 2. szám - Az Evangélikus Tanárok és Tanítók Országos Egyesülete Elemi iskolai Szakosztályának Tagjaihoz
27 a beállott új esztendőben, ahogyan ki-ki tehetsége és módja szerint teljesíti kartársi kötelességeit a Tanítóság és különösen a Felekezeti Tanítóság mostani nehéz küzdelme érdekében! Kérlek, halljátokmeg ezen őszinte baráti és kartársi sürgető figyelmeztetétsemet: Tamás- kodók is ! Szükség van Tirátok is, ha még evangélikus tanítóknak érzitek magatokat? . . . Moussong Géza, az Országos Szövetség elnöke is külömben elkedvetlenedve panaszkodik a Tanítóság nagy közönye és fukarsága miatt úgy a Tanítói Sorsjegyek áru- sítása, vétele, mint a tagdíjhátralékok felszaporodása s a „Tanító“ kellő anyagi pártolás hiánya miatt is. No, nem merném megkérdezni a sörcsarnokok szerencsés vendégtőseit, hogy hasonló panaszra adnak-e okot jókedvű tanító-vendégeik a mostoha idők miatt?! (Bocsánatot kérek ez utóbbi kifakadásomért mindazoktól, akiket nem illet, de a többiek se kövezzék meg érte Öreg kartársukat, aki maga is szeretett sörözni bororozni, de minden harmadik pohár sör árát szívesen félretette egész életén át a közös tanítói célokra.) Hát az „Evangélikus Népiskolára“ előfizetett-e már minden iskolai könyvtárunk a beiratási dijak terhére? kötelez erre bennünket, halljátok, kötelez nem csak a magunk érdeke, hanem az Egyetemes egyházi idei közgyűlésének határozata is! Most az újesztendő — tartozik és követel — rovatának lezárása idején ezeket voltam bátor Kedves Kartársaim a ti becses megszívleléstekbe ajánlani, majd egy más alkalommal Sass István elnöktársam figyelemreméltó fel hi vásáát hozom becses engedelmetekkel emlékezetetekbe: Foglalkozzatok esperességi és dekanatusi tanítógyüléseitekben minél behatóbban úgy Zsinati, mint Egyházkormányzati és T, nűgybizottsági képviseltetésűnk fontos ügyeivel, — valamint Szakosztályunk, tehát ' Országos evang. Tanítóegyesületünk által a kántorfizetés elkülönítése dolgában megindított mozgalom és más ügyeinek kérdésében is szóval és tollal. Múlt évben egyetlen hozzászólás sem hangzott el akár lapunkban, akár gyűléseitekben, Sass Istvánén kívül, még Dunántúlról sem, országos egyesületünkről. Vagy talán mindennel meg vagytok elégedve, mjn«a?n jól van, ahogyan van ? Szeretettel és szívélyes üdvözlettel Czegléden, 1913. január 5-én. Alexy Lajos szakoszt. elnök.
