Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 12-14. szám - Egyesületi élet
— 302 jának egy évre leendő meghosszabbítását, mely kimondja, hogy a bírálati díjak fele összegre mérsékelteinek 1913. végéig a bemutatott tankönyvek után. A gyűlés igy határozott. • Több tárgy nem volt s a gyűlés elnök éltetésével véget ért. Kiszely János szakoszt. jegyző. A »Veszpémmegyei Evang. Tanítóegyesület« megalakulása. A veszprémmegyei evang. tanítóságnak emlékezetes napja marad az 1913. évi május hó 29-e. Emlékezetes, mert ezen napon a két — eddig külön - - működő egyesület: a „Somlyóvidéki ev. Tanítóegyesület” és a „Bakonyvidéki ev. Tanítóegyesület”, baráti, kartásri jobbot nyujtt a egymásnak „Veszprémmegyei Evang. Tanítóegye- s ü 1 e t” néven egyesülve folytatja tanügyi munkálkodását. Tekintsük e napot ünnepnapnak, melyen az egymásiránti kartársi bizalomnak adtunk kifejezést, mely az egyesülés által erősebbekké s az erősödés által számottevőbbé és, talán nem túlzók: tekintélyesebbé tette tömörülésünket. Maradjon is velünk a kartársi bizalomból fakadóit egyesülésünknek erősítő szelleme, hogy, mint „Veszprémmegyei Ev. Tanítóegyesület” az iskoláin kívüli munkálkodásunk így a tanügy terén figyelemreméltó gyümölcsöket teremjen, valamint tanítói jogos kívánságainknak illetékes helyeken figyelemre méltatott szószólójává váljék! Az előjelek után Ítélve, nem mondok le ezen reményről. Mert hiszen „sub auspicus episcopi”, Méltóságos Főtisztelendő G y u r á t z Ferenc püspök urunknak gyűlésünket megtisztelő jelenlétével, tanácskozásainkban! való részvétével kezdtük meg munkánkat. Országszerte tiszteletben álló püspök urunknak a gyűlésünkön elhangzott nyilatkozataiban kell, hogy biztosítékot lássunk jövő munkálkodásunk eredményességére nézve, — mely nyilatkozatokat tudósításom későbbi részében nemcsak csekélységem, de tanítótársaim nevében is a tiszteletteljes köszönet és hála érzetétől áthatva megörökíteni toliam egyik legszebb kötelességének örömmel ismerem el.
