Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 12-14. szám - Egyesületi élet
meg magának ezt az egyetlen eszközt a tanítótársaival való közösség ápolására és nem fizet *elő Szakosztályunk hivatalos lapjára, mozgalmaink és óhajtásaink példásan igaz és pártatlan szócsövére. V. Végezetül elsorolom még, hogy múlt év november 7-én: Sass István, Kintzler Árpád, Szűsz Lajos, Döbröntey Irén, Perényi Rezső és Sramkó Kálmán tagtársaimmal együtt résztvettünk Egyesületünk választmányi gyűlésén Budapesten. Megjelentem továbbá a Tanítók Szövetsége december 30-iki Igazgató-tanácsi gyűlésen, majd a január 23-iki Elnökségi értekezleten. Ugyancsak résztvettem továbbá január 31-én a Köz- oktatásügyi Miniszter elé járult deputációban, sőt külön föl is szólaltam és felhívtam a Miniszter Ür figyelmét az eltörölt kor- pótlékoknak személyi pótlék címen történő kártalanítása dolgában. Amit nem csak megígért ekkor, de mint tudjuk, a törvényben keresztül is vitt a Miniszter. A február 2-ikán tartott Szö.vetség-Tanácsi gyűlés, mint tudjuk egy Permanens Bizottságot alakított a fizetésrendezési mozgalmak irányítására. Mint ezen bizottságnak egyik tagja köteles- ségszerüen és híven igyekeztem az Evangélikus Tanítóságot képviselni. A február 23-iki Tiltakozó Nagygyűlés egyik hiya- talos hozzászólóúl én is> kijelöltettem. Magán a Gyűlésen azonban, a nagy izgalomra tekintettel, mind a négy felekezeti Pr- szágos Egyesület enlökei elállottunk a fölszólalástól. Sajnos, igein kevés eredménnyel voltak a Tanítóság mozgalma, duputációzása és jogos feljajdulásai a törvényalkotókra. Politikai manővernek használták föl Országnagyjaink a mi fizetésrendezési törvény- javaslatunk tárgyalását. Valósággal átkergették az egészet a törvényes fórumokon és ... . nem szentesítették még máig sem! Akármennyire hozzászokott azonban évszázadokon át a Tanítóság ily mostoha bánásmódhoz, nem nyugodhatik meg igazát követelni. Ezért találtuk szükségesnek Választmányi Tagtársaimmal a fizetésrendezés, reánk felekezeti tanítókra fokozottan sérelmes hiányainak tárgyalását mai gyűlésünk tárgysorozatába fölvenni. ! Egy igen kicsi megnyugtatással szolgálhatok mégis igen tisztelt Tagtársaimnak. Április 25-én Egyesületünk elnöksége és tisztikara Budapesten, a rendes fogadási napon, tisztelgő küldöttségben jelent meg az új Közoktatásügyi Miniszternél és Államtitkárjainál. Mondhatom, megható és reánk tanítókra felemelő volt, amilyen nyomatékkai és hévvel adott kifejezést a Minisz— 296 —
