Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 10-11. szám - Stoll Ernő: Szavak értéke az életben és az iskolában
— 244 ezzel megrakni az üres zsebet és agyat s mint Menenius Agrippa» jól lakatni a háborgó tömeget. A szó csak szó marad, melyre Shakespeare találóan mondja: szó, szó, szó! Szavakra, nem tettekre vagyunk mi nevelve. Él szivünkben a nép és a honszeretet, — hisz lépten-nyomon hangoztatjuk — a lelkesedés szent tüzét lángra lobbantja a szó, mely emezzel együtt eloszlik, mint a buborék. Annyira a szó varázshatalma alatt állunk, hogy szívesebben nézzük egy kocsmai hős műfelháborodástól kipirult arcát, mint a zajtalan, nemes munkát s ezzel együtt a nemes tettek férfiait, kik a tettvágyakat talpra állíthatnák. A lélek kész, de nem a nemes tettekre. Mert hiszen a lapok nap-nap mellett hozzák a hiob hirt tanúságául annak, hogy vannak tettvágyak, melyek uton-utfélen keresnek és találnak kielégítést. A történelem mutatja, hogy az egykoron harcias nép, az erényeinek vesztével, utón álló banditává fajúi. Elhallgatjuk a kérdést, hisz ezt feltette, erre megfelelt a világot átlátó szemlélődés. A szavak lerombolták a tekintélyt s ennek tiszteletét, de tettekkel felépíteni, szavakkal ennek értékét megadni nem tudjuk. Ujong a tömeg, ha a sasok fészkét baglyok foglalják el s átkozódik a hitvány epigon, ha elitta ősei vagyonát, mert szenvedélyeit nem szolgálhatja. A nevelés a fészke mindennek, jónak és rossznak egyaránt. Szavakkal oktatjuk az ifjút, szavakkal szoktatjuk, de a jó példát, 1 mely vonzaná, soha sehol sem mutatjuk. A spártai ifjú szeme előtt látta az eszményi alakot, kit mindenben követett békében, harcban egyaránt. A művelt államok egymásután kidobják az iskolákból a szavakat, e pipere cikkeket s megteremtik a reform, a tettek iskoláját, míg mi a nemzetet csak nyelvében éltetjük. Igaza van a legnagyobb magyarnak, hogy nyelvében él a nemzet. De az is igaz, hogy a nemzeti életnek tettekben, jellemképző munkában kell kifejeződnie. Erre kell nevelni a nemzetet a tettek iskolájában. A munka hazánkban — lehet mondani — alkotója a nemzeti egységnek, de mindenütt alapföltétele a tiszta erkölcsnek, a polgári erénynek, a nemzet életének, a vagyonoso- dásnak, mely magával hozza a függetlenséget. Meg kell nyitni a népek előtt a kultúra templomát s felszabadítani az előítélet és elfogultság rabbilincseiből a tudományt, hogy ez közkinccsé lehessen. Az iskolai nevelési rendszer központjává pedig a munkát kell tenni, a munka által munkára való nevelés által. Csak is így szerezheti vissza a nem
