Evangélikus Népiskola, 1913

1917 / 8. szám - A szabadságszeretet és az akarat a nemzet szolgálatában

ura az élet bármilyen zivatarai között is emberül megállhassa a maga helyét. Ezt a nevelés van hivatva szolgálni. Célom a kettős munka kapcsán specialiter magyarságunk kidomborítása mellett a címben foglaltakról szólani. A szabadságszeretet, az akarat felkeltése és helyes irány­ban való nevelése kiválóan fontos. Kivált nekünk — magyar nem­zeti szempontból — érdekünk, szinte létérdekünk eme becses erők életrekeltése, kifejlesztése. Hajdanta vérrel szerezték meg őseink a jogot, hogy itt letelepedhessenek, hogy itt a föld urai maradhassanak. És tömér­dek vérbe került e jog védelmezése ! Rengeteg vér folyt az élet­ért. Véráldozat éltette az életet. S mi volt az az erő, amely vérrel tudta táplálni az életet ? A szabadság szeretet! És mi volt az a hatalom, amely elemi erővel söpörte el a zsarnokság fojtogató viharait? A nemzeti akarat! E kettős erő eggyé forrasztása volt az a hatalmas energia, az a félelmetes hatalom, amely dacolt mindennel, szembeszállt az ördögi cselszővő ármánnyal, megtörte a zsarnokság erejét, porrá zúzta a rabság láncait. E két összeforrt kincs volt az a talizmán, amely erőt adott a nemzet lankadt testébe, amely fel­ébresztette lethargikus tespedéséből és amelyből végül is a szabadság gyönyörű virága sarjadt ki! E kettős erő volt az, amely egy ezred éven át megtartotta e hont számunkra, mind a ma napig. A mai nap! Ugyan milyen az? Van-e olyan, mint a régiek, az elmúltak voltak? Van-e olyan, amelynek a gyökere a múltban gyökerez? Bizony alig! A gyökérből talán még van valami. De a hajtása már nem olyan vad, de a legnemesebb nedvvel telített, amely idővel, vésszel, viharral dacolni tudna! Amai hajtás amolyan üvegházi már! Elég egy gyenge fuvalat, hogy szirmait (akaraterejét!) lehullassa! A mai kor fia az anyagiasság, az érzékiség, rabszolgája. Az anyagiak után lót-fut naphosszat, hogy aztán az érzékiség bálványa előtt hulljon térdre. Gyönge, akaratnélküli báb lett az ember, aki gondolkodás nélkül kész eladni akár a lelke üdvös­ségét is a jobb létért sokszor egy pillanatnyi érzéki gyönyör­ért. A materializmus korát éljük. Cselekedeteink ezek szerint ala­kulnak, tetteink ezek szerint igazodnak. Olyan az emberiség,

Next

/
Oldalképek
Tartalom