Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 1. szám - A kisegítő iskoláról
7 tekint a jövőbe és kellőképen felfegyverkezve indul az élet nagy küzdelmébe. Ha igy tovább vizsgálgatjuk városi életünk minden egyes mozzanatát, ha lelki szemünk előtt elvonul mindaz, amire a nevelés szempontjából szükségünk volna és ha képesek vagyunk a jövő generátió fejlődése érdekében felfogni mindazt, ami nincsen és ami még pótlandó, akkor aggódó szívvel kérdezzük talán elsősorban önmagunkat, ki hozza ebbe a káoszba az egyensúlyt, kinek a feladata, hogy a fejlődést oly természetes irányba terelje, amely a jövő nemzedék erkölcsi és anyagi érdé* kének szempontjából kívánatos, Az állam képviselői, a város, az egyházak, az iskolák és talán minden egyes becsületes honpolgár köteles itt oly irányban munkálkodni, hogy a meglevő bajokat megszüntesse és egy egészséges nemzedék fejlődéséhez a szükséges előfeltételeket megteremtse. A mulasztásért mindannyian felelősek vagyunk, mert hazánk jövője kezeinkbe van letéve. Hogy mennyi munka vár ebből az iskolára, mi reánk tanítókra, talán megsejteti velünk Wlassics Gyula volt közoktatásügyi minister egyik kijelentése, amely így szól: Föl kell ismernünk, hogy a nagy tömegek jegyében álló XX. század fejlődésének útjában a népsokaság tudatlansága áll. E népsokaság jelentékeny része felett a camera obscura sötétsége terjeng: a fejekben és lelkekben is, úgy mint a camera obscurában minden egyes tárgy képe fordítva áll. Ezektől a fordított képektől kell megmenteni az emberiséget. A fejek és lelkek, az ész és szív camera obscuráját a műveltség világosságának kell betöltenie. Még sok munka vár reánk, szívesen tesszük. A világosság és a szeretet terjesztése, ami igazi munkakörünk, természetes folyománya élethivatásunknak. Ebben a pontban fekszik minden patronage tevékenységünk: erőssé kívánjuk tenni a gyöngét és magunkhoz felemelmi embertársunkat, még mielőtt elbukott volna. Úgy gondolom, hogy az igazi patronage első sorban megelőzni akarja a bajt. Talán könnyebb is valakit a betegségtől megóvni, mint később meggyógyítani. Hogy ebben a törekvésünkben állam, társadalom, egyház és a többi erkölcsi testületek mind segítségünkre sietnek, vagy sietni fognak, arról meg lehetünk győződve, hiszen mindannyinak szellemében működünk. Ne csüggedjünk el akkor, ha látjuk, hogy a 68. népokt.-törvény még nincsen végrehajtva, hogy a hatóság az iskolakerülőket nem kellő energiával tereli az iskolába, ha megengedi az osztályok túlmömöttségét, ha a tanítót nyomo
