Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 6. szám - Tegyünk is már valamit
131 kell; kezébe veszi a szövétneket és bevilágít a sötétbe. Csakhogy gondolja meg az ilyen kicsiny körnek nagylelkű elnöke, hogy az ő fáklyája csak szentjánosbogárkaszerü fényt terjeszt, mit a körülötte állók is csak kidüllesztett pupillákkal vesznek észre. Elnök urak azon kellene kezdeni, hogy megmondjuk őszintén az igazat: a kis egyesületnek nincs célja, röpítsük a levegőbe. Tradíció ide, oda! Levegőbe .vele! (No no! Szerk.) A múltban lehetett, de mi a jelenben és a jövőnek élünk; korunkban pedig csak a tömeg számit s amikor a kormányhatalommal vesszük fel a harcot, erősnek kell lennünk s ezt csak az egy zászló alá való sorakozás adja meg. De azt is tapasztaltam valahányszor erre kisérlet történik, mindig vannak, akik a mozgalmat már csirájában akarják elfojtani. Gondolok a Haiszer- és Sassféle, e lap hasábjain történt újságharcra. Ha Haiszer kartárs (tisztelem a felfogását) annak idején nem agitál annyit ellene, talán létre jött volna egy életerős egyesület ezernyi taggal, de igy bár megszületett; halva született, mert eredményt soha sem fog elérni és csöppet sem számit többet, mint akármelyik inneni vagy túli egyesület. Véleményem szerint legjobb volna ezt is feloszlatni és egy újat szervezni bármilyen alapon, csak erős legyen, ideálom persze az volna, hogy az egész tanítóságot egy táborba hozzuk. Ez persze jelenleg még merész gondolat, de kivihető, ha ott kezdik, ahol mondom. Fokozatosan kell a nagyobb egyesülés felé törekedni. Négy, öt nagyobb egyesületet könnyebb egy tető alá hozni, mint kétszáz aprót. Ha ez megtörténik, akkor mi Magyarországon számottevő tényezők leszünk, akkor a mi hatalmunk nagyobb lesz, mint egy fél millió szocialistáé, mert akkor mi nemcsak nyers tömeg-erőt képviselünk, de kezünkben a világ leghatalmasabb fegyvere: az intelligencia. Akkor a mi jogos követeléseink felett nem fog csak egyszerűen napirendre térni a felsöbbség, hanem teljesíteni fogja azokat s akkor nem leszünk kész szolgái a mindenkori kormánynak, hanem sok esetben fordítva lesz a dolog, mert a parlamentbe csak az juthat be, akit mi oda be választatunk. Ez úgy-e uraim valami gyönyörűséges dolog volna. Nem de? Meghiszem én azt. Csak az a kár, hogy nincsen úgy. De hát legyen úgy, tegyünk róla, hogy úgy legyen. Ne dűljünk le a pamlagra álmodozni a szebb jövőről, de fogjunk egyszer munkához, a megvalósításhoz. És ne szónokoljunk aztán otthonba négy fal között, hanem ki a porondra, hogy halljanak és lássanak
