Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 4. szám - Március 15 mint iskolai ünnepély!
118 Ha a gyermek, egyszerre nem képes a hangsúlyt helyesen alkalmazni, s esetleg kézmozdulatai esetlenek, úgy versszakról, versszakra kell azt vele megpróbálni. Eleinte ez nem igen könnyű feladat, később azután megy az, ilyenkor a gyermek csupa szem, csupa fül, fáradságunk jutalmazza azon jól eső érzés, hogy tőlünk telhetőleg iparkodtunk megfelelni, hogy megtanítsuk reá, s az, hogy a gyermek szintén minden tehetségével óhajtott eleget tenni a reá hárult feladatnak. A szavalatok után következik a március 15-ikére vonatkozó beszéd. Ebben domborodik ki teljes valójában az ünnepély lélekemelő jelentősége. Ebben a tanító szívhez szólóan, lelkesítőén, meg- emlékszik arról, hogy a magyar nemzet egyik legnevezetesebb ünnepét ünnepeljük ma. Megemlékezem azon hazájukat mindennél jobban szerető ősökről, kik bátor elszántsággal, megkezdették a küzdelmet a ,Szabadság, Egyenlőség, Testvériség“ elvének megvalósításáért, ama reménnyel táplálva, hogy a szenvedés járma alatt roskadozó nemzetnek, egy jobb, egy boldogabb jövőt teremtsenek. Megemlékezem, hogy ebben a hazában 1000 év óta sok nemzet tett kísérletet arra, hogy azt leigázza, elfoglalja s megsemmisítse, de azért van a magyarnak külön istene, hogy ne engedje ezt Valóban mindig támasztott bátor halni tudó, hazát önzetlenül szerető férfiakat, kik azt sohasem engedték. Sokan voltak urai a mai hazánk földjének, de azt megtartani, a maga részére, csak a magyar tudta. A magyarnak emelkedik védőfalként a Kárpát hegység égbe nyúló csúcsa, hegylánca. Dombos erdőiben, hímes rétjein, beláthatatlan szántóin, gazdag bányáiban, folyamaiban, mindenhol kincseket rejt, melyet Isten nekünk adott, s egyebet nem kivánt érte, mint védjük, oltalmazzuk, szeressük igaz lelkesedéssel. A zord hegy a drága ércet, a fekete föld a fehér kenyeret, nekünk termette és termi, hogy ami a gyermeknek az édes szülői ház, az nekünk a haza. Ezek előre bocsátása után áttérek a 48-as eseményekre. Elmondom, hogy 48 dicső nemzedéke egy szívvel óhajtották, hogy ezen sok kincset magában rejtő, sok gazdagsággal megáldott haza, kivétel nélkül mindnyájunknak szerető, édes anyánk legyen, s mint szerető édes anya, a viszont szeretetet tanúsító gyermeknek, minden kívánságát teljesíti : úgy a haza is, minden szerető, hű fiának szabadságot s jogot adjon. Nem érdem az, hogy ha az édes anyát csak addig szeretjük, míg eltart, míg gondoz, míg védő karjaival oltalmaz, míg mi szorulunk reá, hanem az az igazi szeretet, ha akkor mutatjuk meg szeretetünket, mikor ő magára hagyatott, segedelmünkre ápoló karjainkra szorúl. Ebből aztán levonom a következtetést, hogy a hazát is nem csak akkor kell imádva szeretni, midőn az békeségben nyújtja nekünk a szüségleteinket, hanem, ha azt netán mint 48-ban is ellenség támadja,
