Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 2. szám - A tanítónak egyik leggyönyörűbb és legszebb vallás- erkölcsi nevelőhivatása, hogy növendékeivel a templomot megszerettesse. Hogyan éri ezt el legbiztosabban?
44 a családi körben, szüleivel való közvetlen érintkezése útján tesz szert, úgy hozza a tanítás eszmeileg a biblia és egyháztörténet vallásos személyiségeivel kapcsolatba (Reukauf). 3. Mivel az egyén vallás-erkölcsi fejlődése a 12. életévvel — a népiskolából való kilépéssel — még egyáltalán nincs befejezve, sőt a tanítás szempontjából igazán hálás kor (szakítás a mese- és mondavilággal, átmenet a meggyőződésszerü hithez) körülbelül ezzel az évvel kezdődik; ez kötelező erővel utal arra, hogy a vallástanítás itt meg ne szakadjon, hanem gondoskodás történjék, hogy a jellemképzés szempontjából annyira fontos vallásoktatás, még pedig iskolailag (akár a mostani ismétlöiskolában, akár egy tovább képző tanfolyamban) az eddiginél behatóbban folytatható legyen. Az említett szempontok figyelem bevételével tekintsük át már most az elemi vallásoktatás anyagát. Megjegyzéseink egyrészt az anyag megválasztására, másrészt tervszerű elrendezésére vonatkoznak. (Folyt, következik.) A tanítónak e^yik leggyönyörűbb és legszebb vallás- erkölcsi nevelőhivatása, hogy növendékeivel a templomot megszerettesse. Hogyan éri ezt el legbiztosabban ?*) Jelige: „Örüli mi szivünk, mikor azt mondják a templomba megyünk.“ Az emberiség minden időben kereste az istent, és ha a történelem évezredes könyvét lapozgatjuk, vissza mehetünk egészen a legrégibb őskorig, de ahol az emberekről beszél, ugyanott feljegyezve találjuk azok vallását, amely szerint istent imádták, s ott találjuk az oltárt, a szentelt helyet, ahol áldozatokat bemutatták. Már az ősvilág pogány népei hittek egy felettük álló titokzatos hatalomban, mert érezték, hogy kell egy felsőbb lénynek lenni, aki mindeneket teremtett, fentart, igazgat, amely felsőbb lénytől először *) Dicsérettel kitüntetett pályamunka. Szerk.
