Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 1. szám - Tárca
29 „S ezt hogyan éri el?“ „Ha a tanító nemcsak oktató, hanem nevelő is, és pedig nem csupán az iskola falai között, vagy tovább a tanítói udvaron belül a családja körében, — hanem mint néptanító, népnevelő a maga világában, — tehát ahol és ameddig a hatásköre kiterjed, — mindig és mindenütt, mindenben kifogástalan magaviseletét tanúsít. Úgy állítsa oda magát a nép elé, — de ne ám csak szóval, — hanem tetteivel mint egy kimagasló, követendő példányképet, akire a nép föltekintsen és ne rátekintsen. Legyen necsak a tanítványainak, hanem a népnek is vezető, — édes atyja. Erényeivel emelkedjék ki a nép közül, — a nép fölé, s ez nagyobb dísze lesz mint a községi és megyei képviselőség.“ Legelső legyen az iskolája. Azonban ne zárkózzék el a nép elől. Legyen szociális érzéke, a nép kívánalmairól és szükségeiről. Küzdjön bátran a közjóért; a közügyért. A szép, a jó és az igazért. Vezérszerepre ne igyekezzék. De ha oda állítják, állja meg helyét férfiasán, emberül. Keresse a békességet mindenkor. Legyen mások hibái iránt elnéző, maga iránt szigorú ; és lesz — tekintélye.“ „Nehéz dolog az Géza bátyám !“ „Nem is mondom, hogy könnyű. De hiszen az erény is azért olyan szép, mert nehéz azt elérni és megvalósítani. A közszereteten és tiszteleten alapuló tekintély sem terem ám olyan könnyen és hamar mint — a tyúkgomba.“ „És lássa Géza bátyám! én mégis ismerek olyan egyéneket, tanítókat, kik az Ön által említett erények nélkül is nagy tekintélynek örvendenek.“ „Ideig — óráig, — öcsém! Lepke élet az! Olyan tekintély az, mint aminőt a pénz ad. Változó és mulékony. A legjobb esetben — a sírig tart. Tovább nem. Együtt éltek és pusztulnak el. Kossuth-bankó az egész. Az igazi közszereteten és tiszteleten alapuló tekintély pedig. — hogy a hasonlatnál maradjunk — olyan elidegeníthetetlen vagyon amelyből az utódok, sokszor még a késő utódok is meríthetnek, — és aprópénzre válthatnak.“ „Azonban most, hogy Apponyi jóságából közhivatalnokká lettünk, tekintélyünk óriási mértékben fog gyarapodni.“ Tagadhatatlan, hogy emelkedik. De azért tudja öcsém! a tekintélyt nem a törvény, a betű adja meg, hanem nekünk kell magavíse- letünkkel annak lelket adni. „Egy hatalmas eszközünkkel több van a kezűnkben mint a régieknek, hogy annak megfelelhessünk.“ „És az ?“ kérdi Géza bátyám. „A jobb anyagi javadalmazás, amelyben ma már részesülünk.“ „Ez igaz. De csak részben. Mert hát az az anyagi javadalmazás mennyisége — az igényektől, — az embertől függ.“ „Hogyan érti ezt Géza bátyám !“ „Hát tudja öcsém ! régebben a tanítói jövödelem .............“
