Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 1. szám - Mementó: Tarlózás
20 mégis szűnik igy ártalmasságuk, izük annyira megváltozik, hogy nem élvezetesek többé. A gyümölcskonzervekhez, hogy jobban elálljanak, adott bór- és szalicilsav nem közömbös, lehet ártalmas. S a szárításra szánt gyümölcs között meghagyott férges, rottadt és“éretlen értéktelenné teszi az így készített konzervet. A gyümölcs kedves csemegéje mindenkinek, mint tápszer is igen becses, gyermekek kivált nagy haszonnal élnek vele. Meleg égöv alatt, hol kevesebb és kevésbbé tartalmas élelemmel beérhetni, sokaknak egyedüli vagy első rendű tápláléka. De az az állítás téves, hogy gyümölccsel ami égövünk alatt kielégitően táplálkozhatnánk, habár kivételesen és rövid ideig fenntarthatjuk azzal magunkat. A gyümölcs tartalmaz több-kevesebb vizen kívül különböző meny- nyiségü cukrot, növényi savat vagy annak sóit, áromátikus i 1 ló olajat, ásványi alkatrészeket (káliumot, meszet, sőt még vasat is) kocsonyás anyagot, azonkívül tartalmaz egyik-másik olajat (dió, mogyoró, man- dola), keményítőt (gesztenye) s legtöbbje csekély fehérjét. A déli gyümölcs táplálóbb és zamatosabb a mienknél. Hozzánk eljutó legkitűnőbbjei a banana, datolya, füge, ananász, kókuszdió és a narancs. Ezek élvezésénél is azt a szabályt kövessük : amelyik gyümölcs nem hámozható és hámozatlan ehető, azt mossuk tisztára. A gyümölcs hatása üdítő, hűsítő, szomjat oltó, tápláló, az emésztést elősegítő és a bélmozgást fokozó. De tartózkodjunk túlzott élvezésétől, mert a sok növényi sav megárthat. Megárthat még, sőt élet- veszélyes mérgezést okozhat a masslagos nadragulya (atropa belladonna) erdei fűnemü növénynek a fekete cseresznyéhez hasonló, savanykás édes gyümölcse. Hely esen cselekszünk azért, ha a gyermekekét jó eleve azzal megismertetjük. Gyümölcsünk nagyobbára az évezredek hosszú során elért nemesítés által lett azzá, mely bennünket gyönyörködtet. Az emberek érdeme, hogy a gyümölcs legtöbbje olyan kiválóan jó izü és oly fel tűnőén szép külsejű. Bárcsak kultúránk mérve gyanánt szolgálhatna gyümölcsünk, akkor volna csak disze is egyszersmind. Dr. Leszner Rudolf. Tarlózás. Irta: Memento. Amidőn lapunk múlt havi számában végig olvastam a Sióvidéki tan.-egyesület gyűléséről közzé tett tudósítást, olyan érzés lepett meg, mintha váratlanúl hideg zuhany alá jutottam volna. Újra és újra átolvastam a sorokat, nem mintha azok olvasása élvezetet szerzett volna, de mert nem akartam hinni szemeimnek, s nem akartam hinni azt
