Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 6-7. szám - Hammer József †
196 Született Veperden (Soprontn.) 1858. aug. 18-án. Atyja ev. tanító volt. A sors hamar nagy csapást mért rá, amennyiben atyja — még kis korában — elhalt s így árván maradván nagynénje, Purth Lajos akkori ágfalvai tanító neje, — hogy az özvegy terhén könnyítsen — magához vette s a lehető leggondosabb nevelésben részesítette. Boldogult melegkeblü kartársunk nem is feledte el nemes szívű nevelőanyját, mert gyakran emlékezett meg róla mindenkor rajongó szeretettel említve. Középiskoláit a kőszegi gimnáziumban végezte, honnét Sopronba az evang. tanítóképzőbe került. Oklevelét 1878-ban szerezte meg, s ez idő óta haláláig működött nemes hivatásának élve. Működését Mekényesen kezdte, honnét Tormásra választatott 1881-ben. Itt működött közszeretetnek örvendve 1885. október 1-ig, mikor is a györkönyi egyházközség választotta meg rendes, majd ig. tanítójául. Ez időtől fogva haláláig, tehát 25 éven át állandóan a györkönyi gyermekseregnek volt szakavatott oktatója, atyai nevelője, később tanácsadója. Itteni működése alatt találta meg lelkének jobbfelét s boldog családi életet élt. Tövises pályáján sokszor talált megnyugvást kedves családi körében jó neje s rajongva szeretett négy gyermeke között. Isten családjában kárpótolta kitartó s búzgó munkásságát. Temetésén sok beszéd hangzott el; szívből jövő, szívet rázó beszédek. De egy sem tolmácsolta oly mértékben a közszeretetei, mint mikor tanítványai, a kis gyermeksereg fuldokló zokszóval panaszolták jő tanítójuk elvesztőt, a gyászba öltözött hitközség, környékbeli kartársai, lelkészek s más tisztelői pedig szomorodott szívvel, némán, könnyes szemmel állták körül koporsóját. Sióvidéki tanítói körünk nemcsak mint egyik legidősebb tagját, hanem mint szeretett karmesterét is gyászolja boldogúlt kartársunkban. A zene volt egyik éltető eleme, játszi kedélyével csüngött azon. Kitűnő tehetségét nem is hagyta parlagon heverni, de szabad idejében folytonos önképzéssel, több hangszeren nagy tökélyre vitte. A halál angyala repül. Minden szárnycsapása egy élet fáklyáját oltja ki. Útja apró dombocskákkal, a dombok alatt porladó emberi testekkel van jelölve. A szívekben fájdalmas viszhang kong nyomában. Özvegyek könnyei, árvák jajszava, barátok néma fájdalma kisérik útjában, ö száll tovább s helyét a vigasz angyala, a hit foglalja el. Felszáradnak a könnyek, elnémúlnak a jajszavak. A szíveket boldog megnyugvás szállja meg. Jövevények vagyunk, el kell költöznünk egy jobb hazába, boldogabb otthonba. Álljunk meg mi is a dombok egyikénél, s az alatta nyugvó kedves kartárs fejfájáta borúivá mondjunk egy hő imát, szívünkben pedig az emlékezet rekeszébe helyezzük el képét s őrizzük ott, őt megillető, méltó kegyelettel. Áldás s béke poraira. Marth Péter.
