Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 1. szám - Pataky Béla: Nem esik messze az alma a fájától
esetleg egy vendéglői helyiségben is, a nyilvánosság teljes kizárásával, egyenesen zártkörűen tartják meg. Mit szólna azonban ehhez az egyházi felsőbbség, melynek még nem oly régen még az is szálka volt a szemében, hogy a tanító-egyesületi elnök az egyesületi tagok sorából választassék. Nem hiszem, hogy az egyház ilynemű határozatot jó szívvel venne, jó szemmel nézne. Én legalább az Ő helyzetében ennek semmiesetre sem örülnék, mivel a nyilvánosságot én szebbnek, jobbnak és minden tekintetben megfelelőbbnek tartom. Ha pedig szolidaritás nincs s ez a negativ vélemény csakugyan izoláltan áll : akkor fel sem vesszük az egész dolgot, — mert egy fecske nem csinál nyarat, — sőt egy fülemüle sem, tehát a karaván nyugodtan haladhat. x-y. Nem esik messze az alma a fájától.*) „Nem esik messze az alma fájától, keveset különbözik az apa fiától.* Régi közmondás, de a tapasztaláson alapult igazság. Maga Urunk Jézus is így hívja fel figyelmünket hegyi beszédében „A fát is az ő gyümölcseiről ismerjük meg, mert a jó fa jó gyümölcsöt, a megveszett fa hitvány gyümölcsöt terem. „Nem szedhetni a tövisről szőlőt, sem a bojtorjánról fügét.“ Amint a növénynek szüksége van a napnak éltető melegítő sugaraira, hogy fejlődjék, úgy a zsenge gyermeknek szüksége van a szülői szeretet éltető melegére. Tekintsünk a szülők családi életébe és figyeljük meg a családi otthonban a gyermekek fejlődését. Az egyik zsenge gyermeki kebel, már szüleitől öröklött hajlamánál fogva — minden külső behatás nélkül — minden szép és nemes iránt fogékony ; addig a másik — tapasztaljuk ezt már az alig eszmélni tudó kicsiny gyermek cselekedeteiben — szülőiben levő rossz hajlamokat ő is örökölte. Vizsgálódjunk csak. az egyik mosolygó, fürge és figyelmes, a másik kedvetlen ingerlékeny és haragra hajlandó, mig a harmadik félénk, gyáva természetű. Azonban a külső behatások nagyon befolyásolják e tulajdonságokat, úgy, hogy eredeti sajátságaikat elveszítik. így az eleven, virgonc, úgynevezett szemfüles gyermek, gondatlan kezek között legelvetemültebb könnyelművé fajulhat ; mig gondos *) Felolvastatott a somlyóvidéki evang. tanítóegyesület 1909. október 28-án tartott rtekezletón. Szerk.
