Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 6-7. szám - Egyesületi élet
219 A balatonvidéki evang tanítóegyesület gyűlésének jegyzőkönyvéből. A balatonvidéki ág. h. evang. tanítóegyesület Sztánó Sándor lelkész elnöklete alatt 1909. junius 3-án Tabon tartotta rendes évi értekezletét. Ének és ima után elnök szép szavakkal üdvözli a tagokat. További beszédében kiemeli, hogy az idővel az emberek is változnak. S ha visszatekint a múlt időkre, észre kell vennie, hogy sok változáson mentünk át mi is. Többen, akik még a kör alakításánál közremüköItek, már nincsenek ; többen vannak, kik a munkától elfáradva, visszaléptek pihenni. így köszönt le Kring József volt vámosi tanító, ki szorgalmas, humánus érzelmű ember- és épitőmunkás volt. Mi is köszönjük meg azon tevékenységét, melyet régebb időkben körünkben buzgósággal kifejtett. Polszter János volt hácsi tanító is érezte az évekkel a munka súlyát, ő is pihenőre tért. Lelkismeretes, szorgalmas szakmunkás volt az Úr szőlőjében. De különösen azon tagról kell megemlékeznünk, ki annak idején egyesületünk létrejövetelén legjobban buzgólkodott, legjobban fáradozott — Bernhardt Henrikről, ki mint tanító is teljes szívós lélekkel működött tanítványai közt és kivánja, hogy élvezze még sok éven át az elismerés babérját. Végül azon egyénről emlékezik meg, ki e földi pályát elhagyta,' végképpen pihenni ment, Daxner Ferenc, néhai magyarkéri tanítóról. Az élők önmagukat tisztelik és becsülik meg, ha a környezetükhöz tartozott elköltözöttekről megemlékeznek s leróják velük szemben osztatlan részvétüknek kegyeletes adóját. Kiváló értelemben megérdemli részünkről a megemlékezést azon egyéniség, aki életében szívvel és lélekkel a balatonvidéki ág. hitv. evang. tanítói kör kötelékébe tartozott. Néhai Daxner Ferenc tótkéri ág. ev. tanító. Miként Homeros születési helyét hét város vitatta — és nem tudta egyik sem bizonyosan melyikben született, hiteles adataim sem lévén — nekem sincs módomban megnevezni, jelezni azon helyet, ahol Daxner napvilágot látott, ahol bölcsője ringott. Csak annyit tudok, hogy az alföldön lépett az élők sorába Kr. sz. után az 1817-ik évben, Atyja uradalmi tiszttartó volt; de korán elhunyt ; sirba hanyatlásával anyja özvegységre jutott, ő pedig apátián kora árvaságra. Özvegy édesanyja — hihetőleg egyetlen fia könnyebb gondoz- hatása és neveltetése érdekében, újból férjhez ment Komáromvármegyébe kebelezett Oroszlány egyházközség lelkészéhez Turcsányihoz — s Daxner ennek lett mostoha fia. Bokros családja lévén nevezett lelkésznek; a sok gyermek között ő is elkelt s azokkal együttesen gondozva — kellő testi és lelki neveltetésben részesült. Hogy az emberi társadalom a humánizmus terén érvényesülhessen, a Turcsányi fiúkkal együtt, kik öten valának, elhagyván a szülői otthont —Sopronban sajátította el az életre szükséges alapismereteknek
