Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 12. szám - Tárca
373 A »tintan}7alók.« Népszínmű egy felvonásban. Irta egy állítólagos „tintanyaló.“ Személyek: Egy világi úr. Egy tanító. (A tintanyaló). Egy laikus a népből. Történik egy kedélyes közebéden X, faluban. Világi úr: (Felköszönti a tanítókat, azonban nem az igazi címükön említi, hanem „tintanyalóknak“ humorizálja őket.) Tanító: Igen kérem a Tek. urat, de helyre kell igazítanom e lealázó címet, amennyiben téves* az állítása, mert mi tanítók nem vagyunk „tintanyalókde hogy mégis a merész állítás némileg megállhasson, inkább vagyunk „tintanyalatók.“ Laikus: Tökéletes igaza van a tanító úrnak, mert lám Önök a tintával csak akkor foglalkoznak hivatásuk körében, midőn gyermekeinket az Írás mesterségére oktatják, s ilyenkor a gyermek bánik a tintával és ha véletlen „malacot“ csinál, azt — más eszköze hiányában — azonnal le is nyalja, hogy ez által ügyetlenségét elpalástolja. Világi úr: Már pedig én csak megmaradok kijelentésem mellett, mert régi „kozák“ lévén természetemmé vált, hogy mindenkinek — de különösen a tanítóknak gúnyoros mellékneveket osztogassak. Tanító■' Szívesen elfogadnám ezen melléknevet, ha csakugyan találó volna a tanítókra nézve, de miután ezen állításával a t. úr an akronizmusba keverte magát, tehát tisztelettel visz- szautasítom. Laikus: Itt ismét a tanító úr mellé kell állnom, mert ha igazán „tintanyalókról“ van szó, úgy ezen cím megilleti az ügy. védeket (a t, úr szintén ügyvéd) bürokratikus hivatalnokokat, jegyzőket, Írnokokat stb., kiknek kenyérkeresetük kizáróan a tintafogyasztással párosult toliforgatás. Világi úr ; Ügyvéd, hivatalnok, jegyző, Írnok ! Csakhogy ezek sokkal nagyobb valakik ám, mintsem ily lealázó melléknévvel illet - tethetnének. ők azt meg nem tűrnék, azonban a tanító arra való, hogy mindent eltűrjön 1 Tanító: Hogy a jegyzők és Írnokok nagyobb urak, mint a tanítók, azt én is elismerem, mert hiszen a jegyzőnek 1600 kor., az Írnoknak 1200 kor., a tanítónak pedig csak 1000 kor. az alapfizetése, azonkívül a jegyzők V« kedvezményes vasúti jegyet is élveznek, a tanítók pedig (t. i. mi felekezetiek)