Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 11. szám - Sass János: Korkérdések vallásos világításban
317 Szabálytalanságoktól s a tisztátalanság veszedelmétől, azonkívül a köz- napiság közönyös légköréből felemeli azt magasztos hivatás csudaszerű vi'ágába. A vallásos ember ezt az érzületet, a nemi élet iránti kegyeletet, annak titokszerüségét, a szemérmetességet isteni törvényeknek tartja, melyeket kijátszani nem lehet. Engedelmeskedik azoknak hódoló tisztelettel. Úgy neveli saját lelkületét, hogy szavain és tettein egész valóján e hódolatteljes kegyelet ömlik el. Az ily gondolkodásmód aztán megtalálja a módját, a hangot, a szavakat, melyekkel — ha szükségesnek mutatkozik, az ifjú embert a tudnivalókról felvilágosítsa a nélkül, hogy annak leikéről a szemérmetesség zománcát lesurolná. Mert kétségkívül vannak esetek, mikor a felvilágosítás szükséges, de ennek nem a tanítás hideg, merev alakjában, hanem a nevelés melegségével, a családiasság bizalmas bensőségével, a köznapiság szigorú eltávolítása mellett kell megtörténnie. Az iskolában, a nyilvánosság előtt ily nemű felvilágosításnak semmi szin alatt helye nincs. A nemi élet titkainak nyilvános, kíméletlen tárgyalása lerombolja az ifjú szivében a természetszerű kegyeletet, elpusztítja a szemérem- érzetet, mélyről csak bábeli elbizakodottság meri állítani, hogy felesleges, vagy haszontalan. Akinek lelke előtt a nemi élet époly köznapi világ, mint bármi más legközönségesebb foglalkozás, annak lelki életéből kiesett a természet által bölcsen beillesztett szabályzó és e hiány következménye nem csak az, hogy az ilyen egyén az ember természetszerű féktelensége folytán az állat színvonalánál sokkal alacsonyabb foltra züllik, hanem azonkívül áthatja annak egész gondolkozásmódját az az elv, miszerint nincs a világon semmi mozzanata az életnek, a mit sségyelni kellene. Ahol nincs szeméremérzet, ott lelkiismeret se létezhetik s ahol nincs lelkiismeret, ott egymás iránti bizalomról szó se lehet. Azt pedig talán felesleges okos emberek előtt elmondani, hogy ahol a bizalom kiveszett, ott a társadalmi élet is elpusztul s az egyén élete a vadonban egyedül bolyongó vadállaténál semmivel se nyugodtabb. Sasa János.
