Evangélikus Népiskola, 1909

1909 / 4. szám - Szűsz Lajos: A magyar nyelv tanítása nem magyar tannyelvű népiskolában

109

tői azt kérdezik, hogy mi a kenyér ? ő arra nagyot néz és azt mondja : „a kenyér? . . . a k nyér — kenyér! A dolgot a szótól, a tárgyat a ráalkalmazott hangképtől nem tudja elválasztani. Még gondolni sem tud arra a megkülönböztetésr, hogy van egy ilyen tneg ilyen anyagokból mesterségesen előállított tárgy, élelmi szer, amit mi, emberek a magunkkal való érintkezés céljából ezzel a hangképpel jelöltünk meg ;

„k-e ny-é-r.“

Vagyis maga a való tárgy az arról alkotott fogalom s az annak jelzésére megállapított hangbeli kifejezés egybeforrt, eggvé kitt any- nyira, hogy az ő tudatában ez él : „a kenyér ... az kenyér“. . .

Fogalomnak és szónak ez az egybeforrása pedig a fordítórendszer alapján nem történhetik. Éppen azért a magyar nyelv tanítása alkalmával a gyermeket úgy kell tekintentenünk, mintha az beszélni még egyáltalában nem tudna, csak most akarnók, hogy megtanu jón. Tehát a beszéd tanítás ideje alatt egy már ismert másik nyelvet, közvetítő másik nyelvet nem.'szabad használnunk.

Egyetlen egy dolog engedhető meg : az, hgy a tanító által felteendő bizonyos kérdő szavak értelmével jöjjön tisztába a gyermek az általa már beszélt nyelv segítségével. Mert a kérdés és felelet az emberi beszéd gerince. Szemem körébe kerül ember, vagy dolog, elém tolul a kérdés ; ,ite z? Miez}“ Cselekmény folyik le előttem, ajkamon a kérdés : „Mit csinál ?“

Tehát a magyar kérdő szavaknak a gyermek anyanyelve segítségével való megértetése és egy pár rövid alapszónak a megismerése után a magyar beszéd tanításának teljesen és kizárólag az anyanyelv- elsajátítás természetes módján kell történnie. (Ilyen alapszó pl. a „ver,“ „volt,“ „lesz,“ „ez,“ „az;“ hogy megértse a gyermek ezeket a kérdéseket: „Ki ez?“ „Mi ez? »Ki volt ez?“ „Mi lesz az?“ stb.)

Nyelvtanítási eljárásunk ezek után világos. (A súlypont és lényeg az elemi iskola első osztályára esik.) Az anyanyelv segítségével pár hét alatt minden gyermek tisztában lesz azzal a néhány alapszóval és kérdő szóval, amihez a kifejezések egyenként fognak jogecesedni.

Eljárásunk gerince a — szemlélet. Ügy, mint az anyanyelvét kicsi korában a környezetétől tanuló gyermek, itt a tanítvány hit és hall. A látás hatása a szó hatásával mindig együttesen, következetesen kapcsolatban jelentkezik. Valahányszor ugyanazt a tárgyat a kezemben látja, hallja ezt a szót : „könyv“. Arra nem figyelmeztetem, hogy ezzel tárggyal kapcsolatban a német ember „Buch-ot mond ; az ö fülében ennek a tárgynak a látásával csak ez a hangkép cseng: „könyv“.

Alak és hang összeforr és kitörölhetetlen szókinccsé válik, A „könyv“ szót éppen olyan biztosan elhibázhatatlanúl fogja megérteni és hasz. nálni, mint az édes anyjától hallott „Buch“ szót.

A tárgyak megnevezésének szemléltetés után való elsajátítását kövessék a cselekmények szemléltetései. Ismétlem és hangsúlyozom, hogy szemléltetési. A cselekményeknek valósággal le kell folyniok, ott