Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 3. szám - Hajas Dénes: Berecz Gábor ostffyasszonyfai tanító búcsúzása
95 barátja. Majd a gyülekezet derék felügyelőjétől idősb F eh ér Istvántól, úgyszintén tanítványaitól, valamint az egész gyülekezettől búcsút véve, megköszönte azt a hiv ragaszkodást, melyet irányában tanúsítottak. Isten áldását kéri az egész gyülekezetre, Erre Ostffy István tartalmas szavakkal válaszolt, melyből ide iktatjuk a következőket: .Nehéz attól elbúcsúzni, ki harminchét évi tanítói pályáján, kimagasló szép és jó tettekkel örök em'éket állított. Berecz Gábor apostol volt, kinek a népnevelés terén sok nehéz- séggel kellett küzdeni, melyeket a néptanítók élet pályáján később a magyar nemzet szellemi ébredése elhárított. Ő minden viszonyok közt buzgósággal örömmel szorgalommal működött a tanítói pályáján. A tudományok által vezér fáklyát adott kezünkbe, melynek világító fényével az élet forgatagában boldogok lehetünk. Szivünkben ápolta a hitet és haza szeretetet. Erkölcsi alapot teremtett, melyre a család és társadalom felépítheti boldogságát. — Az erény és erkölcsi alapon virágzó lehet minden család, ág. ev. egyházunk és szeretett magyar hazánk. Erkölcsi alap nélkül elpusztúlnak a családok és az életnek vihara nemzeteket töröl le az élő nemzetek sorából. Feltárta előttünk jó szivét, hol a hit és hazaszeretet lángol. A haza, ev. egyházunk iránti szeretetet és a testvéri szeretetet ültette szivünkbe. Most itt hagyja munkálkodásának szinhelyét, az iskolát, itt hagyja az általa vezetett, szeretett dalárdát, melynek tagjai mindenkinek sok örömet szereztek. Itt hagyja derék tagjaival az önkéntes tűzoltó egyesületet, melynek szervezője s több éven át parancsnoka volt. Itt hagyja szeretett leányát s-egyersmind tanítótarsát, kivel a tanítói pályán éveken át szorgalommal és sikerrel együtt működött. Jó és nehéz napokban részt.vett a község polgárainak örömében bánatában, őket szellemi és anyagi erejével támogatta. Ennyi kimagasló érdem után, bánat könny ül szemeinkben, és az elváláskor viharzó fájdalom tépi szivünket. Az ostffyasszonfai evang. egyházközség úgy állít neki legszebb emléket, ha az általa épített erény és erkölcsi alapot ápolja és erősíti ! Isten veled jó tanító 1 Isten nyújtsa hosszúra életedet! Bárhová vessen végzeted midőn veled újra találkozunk ragyogjanak szemeinkben öröm könyek.“ Ezután Fehér István gyülekezeti felügyelő meleg szavak kíséretében remek aranyórát nyújt át az ünnepeltnek, melyet a gyülekezet tagjai közadakozásból vetttek emlékűi tanítójuknak. A derék tanítót könnyekig meghatotta a szeretet és hála eme megnyilatkozása; kérte a gyülekezetét, tartsák őt is emlékezetükben, miként ő is szerető szívvel gondol mindig kedves gyülekezetére. Majd felhangzott a búcsúzó kartárs ajkáról a „Maradj meg kegyelmeddel“ cimü megható dallam, melyet utolszor zengett vele együtt az
