Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 8-9. szám - Egyesületi élet
26f> Egyesületi élet. Jegyzőkönyv a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerületi tanító-egyesület igazgató választmányának 1908. évi aug. hó 18-án Győrött tartott közgyűléséről. Jelen voltak: Sass István elnök, Papp József s Horeczky Gyula alelnökök, Szutter Dániel titkár, Kocor Márton s Szigethy Dénes jegyzők, Farkas György pénztáros, Haiszer Henrik, Nagy Bálint, Molnár Sándor, Bándy János, Simkó Endre, Cserhalmi István, Benedek Vince, Kiss Lajos, Vaskó László ref. tanító, Borsódy János, Kiss Sándor, Fiedler János, Grót Endre, Kovácsics Sándor, Takács József, Szórády Dénes, Nits István, Nagy Pál, Szíj Lajos Fodor Mihály, Pataky Béla, Schmidt József, Szupper Károly, Jakab Elek, Horváth János, Kovácsics Jenő, Nánik Péter, Petter Viktor, Németh Sándor, Benkö Béla, Hoffmann Sámuel, Szűcs Mihály, Mohácsy Lajos lelkész, Pethő Sándor, Gálos Gyula, Németh Béla, Dr. Macher Sándor, Dr. Ajkay Béla, részint igazgató választmányi tagok, részint vendégek. Krug Lajos távolmaradását levélileg igazolta. 1. Sass István egyesületi elnök a közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg : Melyen tisztelt igazgató választmány ! Nagynevű elődök nyomdokába lépni s folytatni azt a munkát, amelynek ők is csak folytatói, lökéletesbitői voltak, építeni azon az erős és biztos alapon, amelyet jónak és szilárdnak ismer mindenki, ápolni, erősíteni azt a tanítói közszellemet, amely ott él és lángol minden egyes tagnak lelkében, irányítani a közös munkát ott, hol minden egyes tag kész örömmel veszi ki abból a maga részét, ez bizonyára nagy, nemes és magasztos feladat; de élére állíttatni egy egyesületnek, amelynek múltja nincs, a jövőjét pedig úgy kell kiküzdeni, építeni akarni ott, ahol az alapnak a legalsó téglái porladoznak és kidülóssel fenyegetnek, teremteni tanítói közszellemet, amikor az csak a legjobbak szivében él és lángol, egyebütt pedig hideg közöny lakozik, irányítani a közös munkát, amidőn abból egyesek egész tüntetőleg vonják ki magukat, ez olyan feladat, amelynek nehéz és súlyos voltát nap-nap után jobban kezdem érezni. Soha nem éreztem úgy, az én elszigetelt helyzetemnek hátrányos voltát, mint a lefolyt évben. Miként az erdő szélén magányosan álló fa, amelyet szélvész tördel, vihar szaggat, úgy állok én is egyedül magamra utalva, még a legfontosabb, a legkényesebb ügyekben is. Csak most múlt el egy éve, hogy egyesületünket nagy öröm és lelkesedés között megalakítottuk, mégis, ha visszatekintek, a lefolyt évre, ha visszaidézem annak küzdelmeit, azt hiszem, hogy 4 -5 év folyt le a. megalakulás óta ; ha pedig mérlegelem az elért eredményt, s tekintetbe veszem munkálkodásunk összeget, akkor azt szeretném elhitetni magammal, hogy csak igen rövid idő óla áll fenn egyesületünk.
