Evangélikus Népiskola, 1908

1908 / 1. szám - x–y: Túl az árkon

5

alakjában beterjeszteni, ezt határozattá emelhetné. így lehetne aztán meghatározni annak munkakörét is a többi egyesületekkel szemben. Ha pedig mások azon véleményben volnának, hogy ha már úgyis együtt vagyunk, ne csak ügyviteli, ügykezelési dolgokkal bíbelődjünk csupán, hanem egyéb elvi és gyakorlati dolgokat is vegyünk fel a tárgysorozatba, annak se volnék ellene. E tekintetben igen sürgősnek mutatkozik állást foglalnunk az állami és felekezeti tanítók között létrehozott különbözet megmásitását célzó törvényhozói intézkedés sürgetése, valamint vallásoktatásunknak az egyetemes miniszteri tanterv keretébe leendő alkalmas és helyes beillesztése, már t. i amennyiben lehetséges. Mert nagy a kétségem, hogy ez alig lesz lehetséges, minthogy a miniszteri tantervben kiszabott idő az egyetemes vallásoktatási tanterv keresztülvitelére még csak megközelítőleg sem elégséges. Itt tehát okvetlen és sürgősen kellene valamit tenni Mindezek azonban előadói javaslat alakjában kellő indokolással volnának megszerkesztendök s a gyűléshez beadandók. Ez esetben azonban még idejében előadókról is kellene gondoskodniAz általam elősoroltak mind csak oly előzetes teendők, melyek az első gyűlés nehézségeivel járnak A többire, a jövőre nézve aztán maga az orsz. evang. tanítói egyesület lesz hivatva gondoskodni.

Mindezen a legközelebbi teendőkről szóló nézeteimnek csak azért adok itt kifejezést, hogy azokra felhívjam a közfigyelmet és érdeklődést; nem pedig hogy azzal bármi irányban prejudikálni akarnék. Egyáltalán nem, Ez távol áll tőlem. De egyes nézetek nyilvánítását igenis a közjó érdekében való hasznos munkának tartom, melyre kedves Kartársaimat még felszólítani is bátorkodom. Járuljanak nézeteikkel minél többen a tárgy megbeszéléséhez, hiszen becses lapunk éppen azért keletkezett és éppen azért küzd kitartó buzgalommal rögös pályája nehézségeivel, még áldozatok árán is, hogy nekünk legyen valahol terünk nézeteinknek kifejezést adni s ügyeinket a közjó előmozdítása végett megbeszélni.

Zárom tehát soraimat azon reményben, hogy nem fogok félreértetni. Továbbá még azon édes reménységben, hogy volt nagy betegünk most már rohamos léptekkel fog haladni a javulás