Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 2. szám - Tárca
67 Nero. A kis Bábi, 11 éves, szőke, vézna, egy kissé hajlott, s gyakran beteges leányka. Édes atyja napszámos. S mint ilyen, szűk anyagi viszonyok közt tengeti életét, mint 5 gyermek atyja. Ezen öt gyermek között legnagyobb — Bábi És — mint legnagyobb leány-gyermek reggel — sokszor, — sőt a legtöbbször, — kis testvéreivel van elfoglalva. Mosdat, fésül, öltöztet, takarít. Valóságos . . . anyahelyettes. Édes anyja — mint igazi feleség, — kenyérkereset után jár. Mos, kapál, gyűjt, szőlőt kötöz, gyomlál, répát csíráz stb. — másoknak, hogy legyen övéinek kenyere. Sokszor megtörténik, hogy kora reggel elmegy a feles krumpli-, kukorica-, vagy répaföldet kapálni, a férje pedig az uraságnál kaszál- Ilyenkor otthon marad az any.ahelyettes Bábi. A szegény anya 10 órakor haza fut ebédet főzni, ll'/j órakor viszi az ebédet férjének: fején az — ebéddel, vállán a kapával. Csak addig pihen, mig férje eszik. Ezután ismét folytatja a kapálást vacsora főzetig; hogy mire férje haza jön, őt a vacsora készen várja. Hiszen elfáradt. Egész nap kaszált, ő, — a szegény nő, ... eh! ... ő nem szól, nem beszél. Őrül, hogy a gyermekek, tyúkok, malacok s a háza rendben vannak, baj nincs, — s hogy — férje jó étvággyal eszik. S ez így megy napról-napra kevés változatossággal. * * * Az uraság megeresztette a krumpli földet. Nagy nap ez. Akkor mindenki ezen munkába áll. Kivételesen az atya is együtt dolgozik családjával. Aki csak dolgozni tud, az mind ott van. Még a legapróbb is. Aki csak mozogni tud. A tehetetlenekre — gondot visel az . . . Isten. Az iskolásgyermekeknek meg a kikéredzésre sincs idő. A kis Bábi is ott dolgozott szüleivel együtt fáradhatatlanúl a krumpliföldön. Örült, hogy segítségére lehet szüleinek. Nem is vette észre, hogy a hideg őszi szél keresztül-kasul végig járja ócska, vékony rongyain át, — egész testét. Reszketett. Kékes zöld szája széle alig birta eltakarni vacogó fogait. De azért — nem fázott. Vagy tán nem akart. Legalább nem érezte. Nem mondta. Sőt tagadta. A krumpli kifogyott. Örömmel mentek haza. Azonban a kis Bábi didergett, fázott. Vacsorázni nem tudott. Fáradt, levert voh. Lefeküdt, de aludni nem tudott. Meghűlt. Hálótársának, — kis öccsének — parázsmeleg teste oly jól esett neki.
